Efézus 1,9-10: Megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, amelyet eleve elrendelt magában. (Tehát a millenniumtól kezdve mindenkor.) Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban.
Az 1 Korinthus 15-ben ugyanez fordul elő, amikor Krisztus átad mindent az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben. Különleges helyzetünk van mindebben a kegyelemben, mert mi először hittünk, bíztunk Krisztusban minden korokon át. Mi leszünk az Ő kegyelmének dicsőséges gazdagsága. Azután a Jelenések könyvében további képet találunk a hiábavalóságból való végső megváltásról.
Jelenések 21,1-5. Ezután láték új eget és új földet: mert az első ég és az első föld elmúlt vala, és a tenger nem vala többé. És én János látám az új várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállá alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék egy nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Imé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük az Ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
Ez a teljes megváltás a hiábavalóság minden formájától. A fájdalom, a szomorúság, a szülési fájdalom, a betegség, mind eltöröltetik.
Jelenések 21,9: És jőve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
Az angyal az új Jeruzsálemet mutatta meg. Az új Jeruzsálem nem a menny, hanem a gyülekezet végső megnyilvánulása, megjelenése. A gyülekezetben Isten ott fog lakozni a teremtésben. Ez a legfőbb célja, hogy találjon egy lakóhelyet, amelyben kinyilvánítja önmagát az egész teremtés számára.
Jelenések 21,24-26. És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak, és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz), és a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
Mi leszünk a világmindenség központja, mert Isten bennünk fog lakni, és mi leszünk azon a helyen, ahová minden nemzet a világon az imádatot és a dicsőséget hozza. Ezen a ponton a hiábavalóság teljesen megszűnik. Minden átok, minden fájdalom, minden ellenségeskedés, minden feszültség, minden elválás, minden keserűség meg fog szűnni. A hiábavalóság teljesen eltűnik. Mindennek a központja az új teremtés Krisztusban, a menyasszony, a Bárány felesége. Tehát ahogy az első Ádámon keresztül a hiábavalóság jött, az új fajon keresztül, Jézus Krisztusban a hiábavalóság eltöröltetik.
A tenger nagy titok. A Biblia beszél a bűnbocsánattal kapcsolatban beszél a tengerről, hogy Isten a bűnöket a tenger mélyére veti. Nem tudni miért teremtett Isten tengert, de valószínű ott van a mélység és a tömlöcök, ahol Isten fogva tart gonosz angyalokat. A tengernek vannak titkai, de az új világban a tenger meg fog szűnni.
