Csodálatos, ahogyan Isten Igéje fellelkesít minket. A Bírák 5:16-20. lázba hozott engem. Az Úr váratlanul, egyedi módon magyarázta el nekem a gondolataimban.
Először hadd emlékeztesselek, hogy a bírák idejében Izrael sok hullámhegyet és hullámvölgyet megjárt. A népet gyakran betolakodók igázták le. Akkor Isten mindig Általa felkent vezetőket támasztott, hogy egyesítsék a népet és segítsenek megvédeni. Az egyik ilyen bíró nő volt, Debóra, aki prófétanő volt. Az ő korában Kánaán királya, Jábin, Sisera vezetésével Izraelbe küldte katonáit, hogy fosztogassanak és gyilkoljanak.
Debórát Isten Szelleme ellenállásra buzdította, ő azonban nem volt Jeanne d'Arc, nem öltött páncélt, hogy férfiként harcoljon. Meggyőző erejével serkentette Izrael férfiait, hogy Bárák vezetése alatt gyűjtsék össze törzseiket.
Minden törzs megkapta Debóra felhívását az egyesülésre, és arra, hogy tegyék meg azt, amire egyedül képtelenek voltak, azaz álljanak ellen Siserának. Némelyek eljöttek, mások nem. Nagyon érdekes látni, hogyan reagáltak a különböző törzsek. Ez a régi történet valójában olyan, mint egy tükör, amit a mai egyház elé tartunk.
BOLTOK A HAJÓN
Miután Izrael győzött, Debóra szemlét tartott köztük, és ezt a vérfagyasztó kérdést tette fel Dán törzsével kapcsolatban: "Miért időzik Dán hajóinál?" (Bír. 5:17.). A dániták kereskedők voltak, bizonyos fajta tengeri, kereskedelmi szolgálatot teljesítettek Izraelnek. A világ négy sarkáról hozták az árut. Aztán a hajók egy kikötőben lehorgonyozva boltokká alakultak. A forgalmazó a közönségnek közvetlenül adta el az árut.
Ezt én így képzelem el: maga Dán boltja pénztáránál ül. Jó napjuk volt, nagy a haszon. Dán elégedetten számol. Aztán kizökkenti munkájából egy hirtelen támadt zűrzavar a kikötőben. Egy hírnök érkezik kimerülve a nagy sietségtől, és egy levelet hoz Dánnak, amely így szól:
"Kedves Dán!
Jábin, Kánaán királya, elküldte Siserát, aki Izrael felé siet. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel harcolunk, de segítségre van szükségünk. Minden törzsnek egyesülnie kell, hogy visszaverjük az ellenséget. Gyere segíteni azonnal! Izraelita testvéreid véreznek és haldoklanak. Kérlek, válaszolj! Gyere máris!
Üdvözlettel:
Debóra (Izráel bírája)"
Dán, az üzletember, mélyen megindult. Felugrott és a szárazföld felé nézett, ahol - úgy gondolta - talán közeledik az ellenség. Lehet, hogy hallotta a fegyvercsörgést és haldokló testvéreinek kiáltásait. De aztán épp oly hirtelen más gondolatok hatottak rá. Borzasztóan aggasztó kérdések zaklatták. Itt hagyhatja a pénzét csak így, számolatlanul?Ha ő elmegy harcolni, mi lesz a hajóival és az üzleteivel? Nem veszélyezteti ez az ő virágzó vállalkozását? Volt még valami. A kánaániták a kuncsaftjai voltak. Nem szabad őket megharagítania. Semlegesnek kellene maradnia? Mi lesz, ha hajói elsüllyednek, mert ő elhanyagolja őket az idegenek betörése miatt?
Ilyen fontolgatások után döntött. Hirtelen teletömte pénzzel a hírnök zsebeit, és így szólt: "Feltétlenül segíteni akarok. Sajnos, magam nem tudok elmenni, de itt a hozzájárulásom. Mondd meg Debórának, hogy lélekben vele vagyok."
Nagyszerű ember, a nőkre hagyja a hadakozást! Tehát Dán tovább számolta pénzét, miközben testvérei összegyűltek Debóra és Bárák zászlaja körül. Haljanak meg Izraelért mások, Dánnak az üzletével kellett foglalkoznia. Dán ott volt a hajóján - az önérdek, önszeretet és fösvénység hajóján.
Kit ábrázol Dán ma? Ezt valamennyiünknek meg kell kérdeznünk magunktól! Dán az a keresztény, aki Isten családjához tartozik, tudja, mit igényel tőle Isten, hallja Isten hívását, de nem felel rá igent. A hajón levő boltjában marad, amikor Isten azt akarja tőle, hogy "keresse először Isten országát". A pénzesláda csengése, a meg nem tértek helyeslése, vagy a család és a barátok véleménye megsüketíti őt az élő Isten hívásával szemben.
A templomban ő énekel az arany tengerparton váró édes életről, de eléri-e a hajója azt a partot, vagy beevickél-e egyáltalán az élet tengerébe? Ha azt gondolod, hogy ilyen helyzet nincs, csak nézz körül! Nézd azokat a hajótörött életeket, amelyek során az emberek nem tudják eldönteni, mi fontos igazán! A legszomorúbb emberek közé tartoznak azok, akik nem Istenre figyeltek, hanem a "nagy lehetőségre". Ők elvesztették a látásukat. Borzasztó rosszul végződtek a dolgaik. A siker porrá hamvadt, a népszerűség megsavanyodott. A hajóboltok dánita lehetőségét választották. Hagyták, hogy mások kövessék Krisztust az aratásba, vagy a csatatérre, vagy éppen a missziós mezőre, és végül látták mások örömét és elégedettségét, és felismerték tragédiájukat. "A nyár véget ért, az aratás befejeződött, és mi nem menekültünk meg."(Jer. 8:20.)
Debóra (Izráel bírája)"
Dán, az üzletember, mélyen megindult. Felugrott és a szárazföld felé nézett, ahol - úgy gondolta - talán közeledik az ellenség. Lehet, hogy hallotta a fegyvercsörgést és haldokló testvéreinek kiáltásait. De aztán épp oly hirtelen más gondolatok hatottak rá. Borzasztóan aggasztó kérdések zaklatták. Itt hagyhatja a pénzét csak így, számolatlanul?Ha ő elmegy harcolni, mi lesz a hajóival és az üzleteivel? Nem veszélyezteti ez az ő virágzó vállalkozását? Volt még valami. A kánaániták a kuncsaftjai voltak. Nem szabad őket megharagítania. Semlegesnek kellene maradnia? Mi lesz, ha hajói elsüllyednek, mert ő elhanyagolja őket az idegenek betörése miatt?
Ilyen fontolgatások után döntött. Hirtelen teletömte pénzzel a hírnök zsebeit, és így szólt: "Feltétlenül segíteni akarok. Sajnos, magam nem tudok elmenni, de itt a hozzájárulásom. Mondd meg Debórának, hogy lélekben vele vagyok."
Nagyszerű ember, a nőkre hagyja a hadakozást! Tehát Dán tovább számolta pénzét, miközben testvérei összegyűltek Debóra és Bárák zászlaja körül. Haljanak meg Izraelért mások, Dánnak az üzletével kellett foglalkoznia. Dán ott volt a hajóján - az önérdek, önszeretet és fösvénység hajóján.
Kit ábrázol Dán ma? Ezt valamennyiünknek meg kell kérdeznünk magunktól! Dán az a keresztény, aki Isten családjához tartozik, tudja, mit igényel tőle Isten, hallja Isten hívását, de nem felel rá igent. A hajón levő boltjában marad, amikor Isten azt akarja tőle, hogy "keresse először Isten országát". A pénzesláda csengése, a meg nem tértek helyeslése, vagy a család és a barátok véleménye megsüketíti őt az élő Isten hívásával szemben.
A templomban ő énekel az arany tengerparton váró édes életről, de eléri-e a hajója azt a partot, vagy beevickél-e egyáltalán az élet tengerébe? Ha azt gondolod, hogy ilyen helyzet nincs, csak nézz körül! Nézd azokat a hajótörött életeket, amelyek során az emberek nem tudják eldönteni, mi fontos igazán! A legszomorúbb emberek közé tartoznak azok, akik nem Istenre figyeltek, hanem a "nagy lehetőségre". Ők elvesztették a látásukat. Borzasztó rosszul végződtek a dolgaik. A siker porrá hamvadt, a népszerűség megsavanyodott. A hajóboltok dánita lehetőségét választották. Hagyták, hogy mások kövessék Krisztust az aratásba, vagy a csatatérre, vagy éppen a missziós mezőre, és végül látták mások örömét és elégedettségét, és felismerték tragédiájukat. "A nyár véget ért, az aratás befejeződött, és mi nem menekültünk meg."(Jer. 8:20.)
