VII. Gergely (1073-85)
A pápai trónra kerülése előtt VII. Gergely Hildebrand néven már híres volt, hiszen öt pápa mögött - beleértve II. Sándort is - játszott zseniális manipuláló szerepet. Gergely azzal kezdte főpapi uralkodását, hogy „a királyságok fölötti uralom jogát is magának követelte - ahogyan ezt előtte 400 évvel I. (Nagy) Gergely is tette”. Kijelentette, hogy „az oldás és kötés” hatalma, amit Krisztus adott Péternek, azt is jelenti, hogy a pápáknak „joguk van királyokat trónra emelni és trónról ledönteni, kormányokat felállítani és megdönteni, területeket elkoboz-ni azoktól, akik nem engedelmeskednek, és azoknak adományozni, akik magukat a pápai tekintélynek alárendelik”. Nem olvasta véletlenül a Jelenések könyve 17. részének 18. versét. Gergely volt az első pápa, aki szó szerint királyokat döntött le trónjukról. Ha úgy gondolta, hogy a német császárt megfosztja trónjától, csak ennyit kellett mondania: „Nékem adatott minden hatalom, hogy a földön és a mennyben oldjak és kössek”. Ha esetleg valami olyanra fájt a foga, ami nem az övé volt, Gergely csak kijelentette, ahogyan ezt az 1080-as római zsinaton is tette: „Meg akarjuk mutatni a világnak, hogy adományozhatunk és elvehetünk saját kívánságunk szerint királyságokat, hercegségeket, grófságokat, vagyis bárkinek a birtokát; ugyanis miénk az oldás és kötés hatalma”.
Próbáljuk csak magunk elé képzelni például, amint 1077-ben a megalázkodott IV. Henrik, a Római Birodalom uralkodója és Nagy Károly örököse (akit III. Leó pápa császárrá koronázott 800-ban) átkel az Alpokon, és arra kényszerül, hogy mezítláb, egy szál vászon ingben Canossa vára előtt álljon a hóban, és arra várjon, hogy VII. Gergely megbocsásson neki! Azt állítva, hogy ő a „Királyok Királya”, a Henrikkel való szembekerülés miatt kijelentette: „A mindenható Isten nevében megtiltom Henriknek, hogy Itália és Németország fölött uralkodjon. Feloldozom minden alattvalóját a neki tett hűségeskü alól, és kiátkozok mindenkit, aki őt mint királyt szolgálja”. Henriknek nem volt védelme a pápák szuperfegyvere ellen.
Ilyen volt tehát az a „nagy parázna”, akiről János apostol a Jelenések könyve 17. részében szól; központja egy hét hegyre épült város, „amelynek királysága van (angolban: uralkodik - a ford.) a földnek királyain” (18. vers). Egy XVIII. századi történész összesen 95 pápát számolt össze, akik mind azt állították, hogy Istentől kapott hatalmuk van arra, hogy királyokat fosszanak meg trónjuktól.12 Nincs még egy olyan város, amelyikre ez lenne jellemző. János apostol látása rendkívül hiteles.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
