Van még egy törzs, akiről beszélnünk kell. Az üzenet egy aggódó és kimerült követ kezében éri el Ásert. Mi történik? "Áser a tenger partján ül." Áser nyaralt. "Sajnálom - mondta az összeeső hírnöknek - "szükségem van erre a pihenésre. Most, ugye, nem tudom megszakítani szabadságomat."
Áser nagyon keményen dolgozott a munkahelyén, és nem volt ideje. A gyülekezeti kötelességek azoknak valók, akiknek nincs más dolguk, de Ásernek a hivatali órák után még számláknak kell utána néznie, és tartozik magának ezzel a megszakítás nélküli pihenéssel. Nem, pillanatnyilag nem mehet.
"Biztos vagyok azonban benne" - mondta Áser -, hogy sokan felkelnek majd segíteni. Némelyeknek kimondottan ez való. Debóra megnyugodhat." Áser felült a nyugágyában, és ivott egyet. "Igen, mondd meg Debórának, hogy csodáljuk őt. Ő remek asszony, és bízunk benne, hogy rá hagyhatjuk a dolgokat. Isten nem hagyja el őt. Imádkozni fogunk, és hiszünk a győzelemben. Magyarázd el neki a helyzetemet, hogy egy darabig itt, a tengerparton kell maradnom, különben nem tudok helytállni az üzletemben.
Túlzottan elterjedt magatartás ez: bizalommal másokra hagyni egy feladatot, amit mi nem akarunk elvégezni. "Valaki majd előkerül, és megcsinálja. Én olyan helyen szeretem tölteni a hétvégémet, ahol mindentől távol lehetek. Van egy vidéki házacskám, és ostoba lennék, ha nem mennék oda." Némelyek számára elsődleges mindaz, amit elterveztek, mindaz, ami felmerül közben, és minden más igény, csak Isten igénye nem. Nem tudják elvégezni mindezt és még lelkeket is menteni. Ez már túl sok lenne. Időnként szükségük van lazításra, és néhány dologra figyelni kell. Első a kötelesség. Ők előbb-utóbb segíteni fognak , amikor majd ráérnek, nem lesz más dolguk, és kedvük lesz hozzá.
Nos, elképzeltem, hogyan ért tragikus véget Dán. Rúben pedig - mi történt vele? Hallom, hogy holtan összeesik, és még eközben is beszél. Cserben hagyta Debórát, de őt végül a temetkezési vállalkozó eresztette le a sírba. Ami Ásert illeti, ő elhízott, gond lett a vérnyomásával, mert keveset mozgott. Áser egyet se csapott kardjával, de szívrohamot kapott, és meghalt. Elvesztette az életét, mert meg akarta menteni.
Ez a Debóra történetéből levonható példázat. Komolyan elgondolkodtató téma ez ma is, a mi életünkben. Jézus humorosan fejezte ki Magát, amikor a tű fokán átmenő tevéről beszélt, mert a gazdagokat figyelmeztette, milyen nehéz lesz nekik bemenni Isten országába. Az emberek kifogásokat hoznak fel, mint azok a gyalázatos figurák Krisztusnak, a menyegzői vacsoráról szóló példázatában. Az első meghívott megnősült, azért nem tudott elmenni a vacsorára. A második földet vett, a harmadik ökröket. Ők egy ideig élhettek örömeiknek, de aztán örökre elvesztették a koronát.
