Évekkel ezelőtt az a kiváltság ért Észak-Németországban, hogy egy hölgyet az Úrhoz vezethettem. Élete legnagyobb részében templomi orgonista volt, de sosem ismerte addig Jézust, mint személyes Megváltóját. Amikor hallotta az evangéliumot, és megnyitotta szívét az Úr előtt, elárasztotta a Szent Szellem öröme. Három nappal később újra találkoztam vele, de ez alkalommal teljesen le volt törve. Meglepve kérdeztem meg állapotának okát. Könnyezve mondta: "Már hetven éves vagyok, és csak most fogadtam el Jézust Megváltómnak. Talán még élek öt vagy tíz évig, de teljesen elvesztegettem hetvenet."
Ez természetesen mélyen érintett engem. Így feleltem: "Igen, de én tudom, mi fog történni. Egy napon megállunk Krisztus ítélőszéke előtt, Őt azonban nem annyira az fogja érdekelni, hogy mennyi ideig éltünk Érte, mint inkább az, milyen mélységig éltünk Érte. Öt vagy tíz teljesen Jézusért leélt év többet ér 50 év langyos kereszténységnél."
Emlékeztek Jézus példázatára a munkásokról? Időben némelyek csak egy órát dolgoztak, de a gazda nagylelkűen jutalmazta őket, ugyanannyit fizetett nekik, mint azoknak, akik egész nap dolgoztak. Miért? Mert addig dolgoztak, ameddig lehetőségük volt rá. Ez Isten alapelve.
Ha valaki aggódik, amiért nem volt Jézus mellett az aratásban, amikor nem lehetett ott, erre azt mondhatjuk, hogy ezt bízza az aratás Urára. Ne vesztegessük a fennmaradt időt könnyekre! Ettől a perctől kezdve teljes szívvel adjuk meg Istennek, ami az övé! Pál apostol ezt javasolja: célegyenest igyekezzünk a Krisztusban onnét felülről való elhívás jutalmára, feledjük el azt, ami mögöttünk van (Fil. 3:13-14.). Amíg lélegzet van bennünk, időben vagyunk ahhoz, hogy részt vegyünk az utolsó órában, az utolsó napon, az utolsó hónapban, vagy az utolsó évben. Erről még nem késtünk le.
A fiatalok azonban kicsit más helyzetben vannak ugyanabban az utolsó órában. Amikor egy idős ember nyer üdvösséget, akkor a lelke menekül meg. Amikor egy fiatal születik újjá, akkor megmenekül egy lélek és egy élet is. A fiatalnak van egy órája, ami egész életében tarthat, és milyen dicsőséges óra lehet ez! Egy óra tele örömmel, szeretettel, békességgel, céllal és biztonsággal akkor is, ha az utolsó óra egy életen át tart. Ma az élet egyetlen módja az, ha hit által Jézusért tevékenykedünk.
Egyszer imádkoztam egy haldokló idős emberért. Hirtelen egy furcsa gondolat ragadott meg: "mit imádkoznál, ha te lennél az ő helyében?" Egy híres politikus, aki utolsó kívánságát fejezte ki, "egy Bellamy-féle sertéspástétomot” kért. Hamarosan megadtam magamnak a választ. Kérném az Urat, hogy adjon nekem erőt, és segítsen, hogy még egy evangélizációt vezethessek! Még egyszer szeretném eltalálni a céltábla közepét. Még egyszer szeretnék 100 000 lelket a kereszt lábához vezetni. Nincs ennél nagyszerűbb dolog. Nem is lehet dicsőségesebb módon meghalni, mint harc közben a győztes harcmezőn.
