’Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.’
(Csel 27,25)
Pál apostol egy különleges ígéretet kapott, és nyilvánosan kijelentette, hogy hisz benne. Hitte, hogy Isten teljesíti az ígéret minden részletét. Így aláírásával hitelesítette, hogy Isten igazmondó. Mindnyájunknak ezt kell cselekednünk az Úr azon ígéreteivel, amelyek alkalmazhatók a saját esetünkben. Ezt értem a fejezet címe – az ígéret láttamozása alatt.
Egy barátom ad nekem egy csekket az árvaház számára, amelyre ez van írva: ’C. H. Spurgeon rendeletére fizessenek 10 fontot.’ Neki is és a bankjának is jó híre van, de semmire sem megyek a jótéteményével, amíg rá nem írom a saját nevemet csekkjének a hátoldalára. Ez nagyon egyszerű dolog – egyszerűen aláírom a nevemet, és a bank kifizeti nekem az összeget –, de az aláírás nem nélkülözhető.
Sok nemesebb név van az enyémnél, de egyiket sem használhatom a sajátom helyett. Az sem használna sokat, ha a királynő nevét írnám rá. Az is hiábavaló lenne, ha maga a pénzügyminiszter írná alá a csekk hátoldalát. A saját nevemet kell odaírnom. Mindenkinek személyesen el kell fogadnia és láttamoznia kell Isten ígéretét a saját hite által, különben semmi haszna sem lesz belőle.
Írhatsz költői sorokat a bank tiszteletére, túlszárnyalhatod egy híres költő verseit az árvák nagylelkű jótevőjének dicsőítésére – semmit sem segít. Az emberek és az angyalok legfennköltebb nyelve sem használ. Ami feltétlenül szükséges, az annak a félnek a személyes aláírása, aki meg van nevezve mint átvevő. Akármilyen művészi vázlatot rajzolsz is a csekk hátoldalára, semmi hasznát nem veszed: a saját nevedre van szükség, és semmit sem fogadnak el helyette. El kell hinnünk az ígéretet, és ki kell jelentenünk, hogy meg vagyunk győződve hitelességéről, különben nem hoz nekünk semmilyen áldást. Sem a jó cselekedetek, sem a szertartások, sem az elragadtatott érzések nem helyettesítik az egyszerű bizalmat. ’Aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.’ Vannak dolgok, amik lehetségesek vagy nem lehetségesek, de ennek így kell lennie.
Az ígéret hangozhat így: ’Megígérem, hogy kifizetem az örök élet áldását bármely bűnös megbízásából, aki hisz bennem.’ A bűnösnek a váltó hátoldalára kell írnia a nevét; de semmi mást nem kell tennie. Elhiszi az ígéretet, elmegy vele a kegyelem trónjához, és átveszi a kegyelmet, amit az ígéret biztosított neki. Meg fogja kapni ezt a kegyelmet – biztos, hogy nem vall kudarcot. Meg van írva: ’Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van’; és ez így is van.
Pál elhitte, hogy mindenki megmenekül, aki vele volt a hajón, mert Isten megígérte. Elfogadta az ígéretet, mint elégséges biztosítékot, és ennek megfelelően cselekedett. Nyugodt volt a vihar kellős közepén; sorstársainak bölcs és okos tanácsokat adott a böjt megszegését illetően, és általában úgy kezelte a dolgokat, mint aki biztos abban, hogy szerencsésen megmenekül a viharból. Úgy viszonyult Istenhez, ahogy kellett, vagyis feltétlen bizalommal. Egy becsületes ember szereti, ha bíznak benne; elszomorítaná, ha azt látná, hogy gyanakvóan tekintenek rá. A mi hűséges Istenünk is sokat ad arra, hogy tiszteljék, és nem tűri, hogy az emberek úgy kezeljék, mintha nem lenne szavahihető. A hitetlenkedés minden más bűnnél jobban ingerli az Urat. Távol álljon tőlünk, hogy ilyen alávaló dolgot kövessünk el mennyei Atyánk ellen; higgyünk neki teljes mértékben, és ne korlátozzuk Igéjébe vetett bizalmunkat.
Pál nyilvánosan kijelentette, hogy bízik az ígéretben. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Manapság nagy szükség van a bátor és őszinte tanúságtételekre Isten szavahihetősége mellett, és ezek nagyon értékeseknek bizonyulhatnak. A levegő tele van kétkedéssel; kevesen hisznek igazán és szilárdan. Ritka az olyan ember, mint a bristoli Müller György, aki hiszi, hogy Isten gondoskodik kétezer gyermekről. ’Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?’ Ezért beszéljünk őszintén. A hitetlenség ellenszegül nekünk; ne hagyjuk, hogy cserbenhagyjon a bátorságunk – szálljunk szembe az óriással a tényleges tapasztalat és a megingathatatlan tanúbizonyság parittyájával és kövével. Isten megtartja az ígéretét, és mi tudjuk ezt. Vesszük magunknak a bátorságot, és aláírjuk minden ígéretét. Igen, ha szükséges lenne, a vérünkkel írnánk alá! Az Úr szava örökké érvényes, és ennek mi rettenthetetlen tanúi vagyunk – mindnyájan, akik az Ő nevéről neveztetünk el.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
