Ő az ember Alkotója, Teremtője, a Mindenható Isten. Tulajdonképpen Isten erkölcsi parancsait, köztük a Tízparancsolatot úgy is fel lehet fogni mint „használati utasítást”, amit ehhez a „szerkezethez”, ehhez a leírhatatlan és csodálatos lényhez, tulajdon képmásához, az emberhez adott. Mint alkotó, Ő tudja a legjobban, hogyan kell nekünk ezzel bánnunk, mi a mi „rendeltetés szerinti” használatunk. Ahogy az ilyen brosúrákban fogalmazni szoktak: ha a rendeltetésszerű használattól eltérünk, azért a gyártó nem vállal felelősséget. Akár egyénileg, akár közösségileg az ember akkor élhet sikeresen ezen a földön, amikor e használati utasítás szerint él; és mindig akkor szenved kudarcot, amikor eltér ettől.
Mielőtt az elkövetkezendő néhány hétben végigvennénk e helyen a Tízparancsolat minden egyes útmutatását, most egy bevezetést szeretnék ehhez adni. Jézus egy kérdésre válaszolva Isten legnagyobb és második legnagyobb parancsára hívja föl a figyelmet: „És megkérdezte őt közülük egy törvénytudó kísértvén őt és mondván: Mester, melyik a nagy parancsolat a Törvényben? Jézus pedig mondta neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancstól függ az egész Törvény és a Próféták.” (Mt 22:35–40) Ez tehát Jézus véleménye az egész Törvényről, annak lényegéről, centrumáról.
Az Istentől a zsidóságnak adatott mózesi Törvény – a hagyományos számolás szerint – összesen 613 parancsolatból áll, beleértve ebbe a Tízparancsolatban található tíz útmutatást is. Ilyen helyzetben, amikor 613 parancs szabályozza az egyéni és közösségi életet, akkor az emberek bizony igen gyakran szembekerülnek azzal a kérdéssel, hogy egyes helyzetekben melyik parancsot tartsák meg esetleg a másik rovására, mert a való életben nagyon gyakran előfordul olyan erkölcsi szituáció, ahol az egyik parancs a másik paranccsal szembekerül. Nyolcnapos korában körül kell metélni a fiúgyermekeket – de mi történik, ha a nyolcadik nap éppen szombat, amikor nem szabad ilyesmit csinálni? Ha éhhalál fenyegeti az embert, megeheti-e az Istennek szentelt kenyereket? Ha csak annyi pénzem van, amiből vagy szegény szüleimet tudom támogatni, vagy áldozatot bemutatni a jeruzsálemi Templomban, de mindkettőt nem, melyiket tegyem meg inkább? Melyik az erősebb, a nagyobb parancs, amely felülírja a másikat? A zsidóságot Jézus korában nagyon foglalkoztatta az a kérdés, hogy a 613 közül melyek a fontosabb, és melyek a kevésbé fontos parancsok. Maga Jézus is több alkalommal részt vett ebben a közös gondolkodásban, vitákban, ő maga is használta a „legkisebb parancsok”, „legnagyobb parancs”, „második legnagyobb parancs” kifejezéseket. Amikor tehát megkérdezték, hogy a 613 parancsból melyik a legnagyobb, hangot adott annak a véleményének, hogy a legnagyobb parancs az egész mózesi Törvényben ez: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” – a második legnagyobb parancs pedig: „Szeresd az embertársadat úgy, mint saját magadat!” Majd hozzátette: e két parancstól függ az öszszes többi.
Rögzítsük tehát le nagyon szilárdan, hogy a teljes Biblia, illetve abban mindaz, amit Isten Igéje az embertől kér, ettől a két parancstól függ, ezen áll vagy bukik az egész. Ha ezt a két parancsot valaki megtartja, akkor elindult azon az úton, hogy az egész Szentírást beteljesítse, mivel az egész Szentírás ennek a két parancsnak a megtartására tanítja részletesen az embert. De ha valaki ezt a két parancsot, az Isten és az embertárs szeretetét szem elől téveszti, akkor hiába törekszik a Szentírás összes többi részletének a megtartására, az egész földre fog hullani az életében, hiszen, ahogy Jézus fogalmaz: ezen a kettőn függ az egész Törvény és a Próféták. Isten lényege a Biblia szerint a szeretet – nem csoda tehát, hogy a ránk rótt kötelezettségek közül a szeretet két parancsa a legfontosabb: így kerülünk állandó, közvetlen érintkezésbe Isten lényegével.
