Ruff Tibor - Használati utasítás az emberhez 2.

Ezen a kettőn függ tehát az egész Tízparancsolat is, amely két kőtáblán adatott. Az első kőtábla, amelyen az Isten és az ember viszonyát szabályozó útmutatások állnak, tulajdonképpen a fentebb idézett első és legnagyobb parancsnak a magyarázata, részletezése. A második kőtábla, amelyen pedig az ember és ember kapcsolatát szabályozó irányelvek találhatóak, a második legnagyobb, azaz a felebarát szeretetére vonatkozó parancsnak a magyarázata. 
A Tízparancsolat elsősorban tiltásokat tartalmaz: „Ne ölj!”, „Ne lopj!”, „Ne legyenek idegen isteneid…!” – de a két nagy parancsolat pozitív: szeresd Istent, és szeresd a felebarátodat. A hagyományos zsidó bibliaértelmezés szerint a pozitív parancsok mindig erősebbek, mint a tiltók. 

Tehát „szeresd Istent”, de e szeretet mértéke sem lényegtelen: „teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” Ezen a ponton válik megdöbbentővé Isten igénye, ha valóban szembenézünk azzal, amit kér. Valóban megdöbbentő – de másfelől mégis teljesen magától értetődő: hiszen Ő alkotott, Ő adta és adja folyamatosan a létünket és az életünket; és amikor ezt végzetesen elrontottuk bűneinkkel, egyetlen szeretett Fiát áldozta föl helyettünk, hogy megmentsen az örökkévaló életre. Innen nézve mégiscsak teljesen érthető, hogy azt kívánja: egész valónkkal szeressük. Próbáljunk meg fölzárkózni ehhez a követelményhez! Persze erre valaki azt mondhatja: ez lehetetlen! De Isten nem kér olyat, ami számunkra lehetetlen: a teljes erő az csak annyi erő, amennyivel rendelkezünk, nem több. Ha ez kevés, akkor kevés, ha sok, akkor sok – csak amekkora a szívünk, lelkünk, erőnk, annyival szeressük Őt! De annál ne kevesebbel.

A másik parancs pedig: „Szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Itt is a mértékre szeretném fölhívni a figyelmet: „annyira, mint önmagadat”. Ha ezzel az isteni igénnyel őszintén és valóságosan szembenézünk, megint úgy találhatjuk: nem biztos, hogy ezt mindennap százszázalékosan és minden helyzetben betöltöttük. Általában az ember kedvezőbben gondolkozik magáról, mint másokról, és ha ítélkezni kell valami fölött, akkor gyakran irgalmasabb önmagához, mint másokhoz. Én legalábbis gyakran vagyok így ezzel. S ha ez így van, akkor bizony még van mit pótolnunk, van mit tanulnunk. 
A Tízparancsolat pedig, amelyről az elkövetkező hetekben e helyen szó lesz, erre tanít bennünket. Mert ettől függ, hogy életünkben a Biblia összes többi útmutatása képes-e érvényesülni, vagy mindenestől a földre hullik.