Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hat nagy akadály a hit útjában 2.

Hadd nevezzem meg ezek után a hit hat nagy akadályát. Az első, ha nem ér­ted, mit jelent új teremtésnek lenni; nem érted mi az újjászületés. A 2 Korin­thus 5,17 azt mondja: „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régi­ek elmúltak, íme újjá lett minden.” Ha az „új teremtést” nem érted, ez valóban hátráltathat hitéletedben. Sokan nem tudják, hogy új teremtések. Azt gondol­ják, hogy Isten csak megbocsátotta bűneiket. De ez a világon semmit sem se­gít, mert ha ezután is bűnösöknek tartják magukat, ugyanúgy a pokolba kell jutniuk, hiszen az ördög gyermekei. Újjá kell születniük, új teremtéssé kell vál­niuk Krisztus Jézusban! Mi nem csupán bűnbocsánatot nyert bűnösök va­gyunk. Nem szerencsétlen, ingadozó, vétkező, éppen csak továbbjutó gyüleke­zeti tagok vagyunk. Nem az „Épp csak elevickélek” utca végén, a „Búbánat” sugárút szomszédságában lakunk. Nem ez a mi világunk. Új teremtések va­gyunk, akiket Isten Jézus Krisztusban teremtett, az Ő saját életével és termé­szetével a szellemünkben. Isten gyermekei, fiai, örökösei vagyunk, és Jézus Krisztus társörökösei.

Sok ember nem is tudja, hogy örök élete van. Azt gondolják, csak meg vannak mentve a bűntől. De János azt mondja az első levelében: „Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van.” Tudjátok meg, hogy mitek van és kik vagytok Krisztusban, és ez hatal­mas változást hoz majd létre.

Emlékszem egy igerészre, melyet a betegágyon olvastam 30 évvel ezelőtt, és amely azóta kísér. Ez az ige a 2 Korinthus 5,17: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az...” Csak 15 éves voltam, amikor a betegágyon megtértem. És maradtam is ott, ugyanabban az állapotban 17 éves koromig, amíg Isten ere­je meggyógyított. Az elkövetkező néhány évben - talán három vagy négy évig - nem is találkoztam teljes evangéliumi keresztényekkel, de elmondhatom, hogy éppen olyan fantasztikus volt az életem, mint utána bármikor. Vissza­mentem a középiskolába, és soha nem voltak olyan problémáim, mint más fia­taloknak. Úgy hiszem azért, mert mindenkinek megvallottam: „Új teremtés va­gyok Krisztus Jézusban.” Csak egy tradicionális baptista voltam, de nem zavart, mit mondanak mások. Nem féltem attól, hogy kritizálnak vagy kife­csegnek a hátam mögött. Bizonyságot tettem a srácoknak az iskolaudvaron, a tanárnak, az igazgatónak, a szakfelügyelőnek és mindenkinek, akivel csak kap­csolatba kerültem.

Amikor gyógyulásom után először mentem be a városba, összefutottam egy barátommal, egy jó fejjel. Jóban voltunk, mielőtt végleg leterített a betegség. Egyszer el is jött meglátogatni, de azóta, több mint egy éve már, nem láttam. Amikor meglátott, rendkívül izgatott lett. Leültünk egy autó lépcsőjére, és be­szélgetni kezdtünk. Szóba hozta azokat a dolgokat, amiket együtt csináltunk, de én úgy tettem, mintha nem tudnám, miről beszél, pedig emlékeztem min­denre. Ertetlenül nézett rám:

·      Mi bajod van?

·      Semmi - válaszoltam.

·      Úgy teszel, mintha nem tudnád, miről beszélek.

Egy távoli épületre mutatott, és elnevette magát azon, ami egyszer ott történt.

Két dolgot szerettem régen csinálni. Először is bármilyen vadállatot meg tud­tam szelídíteni, másodszor pedig mindenféle zárat ki tudtam nyitni. Azt hi­szem, ezek természetes adottságaim voltak. A zárak mindig érdekeltek. 13 éves koromban bármilyen épület ajtaját kinyitottam, de nem mentem be. A többiek mentek be, és hoztak ki édességet. Természetesen segítettem nekik megenni, miután megszerezték. Azonkívül mindenféle tárgyakra „tettem szert”, anélkül, hogy valaki észrevette volna. Mióta keresztény lettem, ezt a ké­pességem már más módon használom. Előfordult már, hogy egy barátomhoz, aki nem volt épp otthon, bementem és hagytam egy cédulát: „Miért nem tar­tózkodsz otthon X. Y.?” Azután bezártam az ajtót és eljöttem. Amikor megjöt­tek, megtalálták a cédulát, de az ajtó zárva volt.

Ez a fiú is ilyesmiről beszélt. Azon éjszakán is kihoztak némi édességet, de én nyitottam ki a boltot. Nevetett, én meg csak ültem. Végül megszólaltam:

·      Az, aki veled volt akkor éjszaka, halott.

·      Nem vagy halott, hiszen látom, hogy itt ülsz - felelte.

·      Én nem fizikai halálról beszélek - mondtam erre, és elmondtam azt is, hogy ő a külsőt nézi, de van valaki belül is. És ez a belső ember, a valóságos Ken­nem Hagin új teremtés lett Krisztusban. Idéztem neki az 2 Korinthus 5,17-et. Elmondtam, hogy ő ugyanazt a testet látja, ugyanazt a házat, de az az ember, aki felelős volt azért a lopásért, új teremtés lett, és nem lopott semmit azóta, és többé nem is fog. Tudtam, hogy arra gondol, mekkora hazug voltam valami­kor, ezért elmondtam neki azt is, hogy az új teremtés nem hazudik és nem is tervez hazugságot. Elmondtam, hogy új teremtés lettem Krisztusban, mert újjászülettem. Emlékszem, hogy felugrott az autó lépcsőjéről, körüljárt, és úgy né­zett rám, mintha megbolondultam volna. Én meg csak nevettem. Végül egy grimaszt vágott és befordult a sarkon. Azt gondolta, valami nem stimmel ná­lam.