Kenneth Hagin - Bibliai hit - Lépések a legmagasabb fokú hithez 23.

Emlékszem, mennyit gyötört az ördög, főképp az elmémet, amely még nem volt kellő mértékben megszabályozva az Ige által. Azt mondogatta:

·   Csak a drága időd fecsérled. De én azt válaszoltam:

·   Jó, akkor most még egy órát imádkozom nyelveken.

Sokan azt hiszik, valamiféle extázist vagy rendkívüli érzést kell átélnünk, de nem! Egyszerűen csak térdeltem és szánt szándékkal imádkoztam nyelveken. Pál azt mondja: „Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni.” Nem kell fölajzanod magad, vagy valamilyen külön­leges érzést átélned, a felhőkben járnod, ilyesmi. Felesleges. Ezt az emberek csinálják, nem a Szent Szellem. Különös, de néhány keresztény úgy érzi, ami­kor át akarja adni az ún. „üzenetet” nyelveken, kappanhangon kell rikoltoznia. Épp úgy beszélj ilyenkor is, ahogy általában. Sokan akarunk valami különöset tenni, hogy másokkal megpróbáljuk elhitetni, Isten ereje valóban rajtunk van. De a Szent Szellem mindenkor bennünk van, ezért elég, ha bekapcsolódsz és együtt mozogsz Vele. Egy összejövetelen egy hölgy minden áron tudatni akar­ta velünk, hogy a Szent Szellem valóban használja őt, ezért úgyszólván sikol­tozott és visított nyelveken. Nem volt valami építő. Ha történetesen mellette ülsz, felugrottal volna a rémülettől, amikor belekezdett. Kértem, hogy ugyan­úgy szóljon nyelveken is, ahogy bármikor beszél. A sikoltozás a te cselekede­ted, nem a Szent Szellemé. Nekünk olyan dolgokat kell tennünk, amely máso­kat is épít.

Tehát én nekiláttam szándékosan, céltudatosan nyelveken szólni, és imádkoz­tam egy órát az irodámban. Azután felkeltem, leültem a székembe, de valami azt mondta (az ördög, mert minden, ami elbátortalanít, tőle van):

·   Elfecséreltél egy órát, inkább embereket látogattál volna.

·   Most csak emiatt megint letérdelek, és még egy órát imádkozom nyelveken

- válaszoltam. így is tettem. Azután felkeltem és újból visszaültem a székem­be.

Néha erőt kell venned magadon ezekben a dolgokban, mert a test ellened har­col. Tested nem tudja, mit csinálsz, amikor a szellemi területen vagy; nem tud belépni erre a síkra. Sőt az értelmed, elméd sem fogja tudni, mit cselekszel, ha nem újult még meg Isten Igéje által, és mivel hozzászokott, hogy mindig ő irá­nyít, most nem akar majd veled menni. Tehát lehet, hogy minden tiltakozni fog benned az ellen, amit teszel, de Isten Igéje mégis azt mondja, hogy jó, és meg kell tenned.

·    Mindenesetre - mondta az ördög -, elvesztegettél három órát.

·    Csak emiatt most még tovább imádkozom - mondtam.

Tehát letérdeltem és végigimádkoztam a negyedik órát is, majd ismét felálltam és leültem a székembe, mire megint megszólalt:

·    Elpocsékoltál négy órát. Az Igét kellett volna tanulmányoznod, és elkészíte­ni a prédikációt vasárnapra, vagy embereket látogathattál volna, vagy tehettél volna valami olyasmit, aminek valóságos értéke van. Látjátok? Azt akarta, hogy az érzéki világban maradjak. Feleltem neki:

·  Megmondom, mit fogok csinálni ördög! Leülök ide és még két órát imádko­zom, és ha tovább zavarsz, akkor megduplázom, és legközelebb már négy, az­után pedig nyolc órát töltök el imával.

Öt és háromnegyed óra múlva betörtem abba a birodalomba, ahol addig még soha nem jártam, és ez fordulópontot eredményezett a szolgálatomban is. De szükség volt erre az időre, hogy valamit leromboljak magamban, és hogy az ördögöt legyőzzem. Ezalatt az Öt és háromnegyed óra alatt féltucat különböző nyelven imádkoztam: elkezdtem az egyiken, azután magyaráztam, majd leír­tam, dátummal elláttam, még most is megvan. De prédikáltam is arról, amit ak­kor tanultam. Prédikátorok elmondhatják, hogy három évvel a megtörténte előtt prédikáltam már egy dologról. A II.Világháború éveiben voltunk akkor, és Isten így szólt hozzám: „A II. Világháború után jön az 'Isteni Gyógyulás Éb­redése' Amerikában.” Ezt az igazságot 1943 szeptemberének első hétfőjén hir­dettem ki, tehát már évekkel ezelőtt, hogy a háború véget ért volna. És valóban eljött az ébredés, amiről imám közben szólt Isten évekkel azelőtt. Megfigyel­hető, hogy az Egyház nem halad abban az ütemben, ahogy kellene, mert egy személy egyedül nem hordozhatja ezt a fajta imát; mindannyiunknak részt kell vennünk benne. Ebben az imafajtában értelmemet le tudom csendesíteni és szempillantás alatt rá tudok lépni a szellemi síkra, ahol szellememből szólok a Szent Szellem által, aki vezet az imában.