Most tegyük meg a hatodik lépést: tudnunk kell,
hogy valóságos közösségünk van Istennel,
az Atyával. A megváltás valódi,
lényegi oka, hogy létrejöhessen ez a közösség. Figyeljétek meg az 1
Korinthus 1,9-et: „Hű az Isten, ki elhívott
titeket, az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.”
Figyeljétek meg, hogy az Ő Fiával való közösségre szól az elhívásotok. Az 1
János 1,3,4 és 7 versekben is ezt olvassuk: „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy nektek is közösségetek legyen
velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, Jézus
Krisztussal. És ezeket azért írjuk nektek, hogy örömetek teljes legyen.
Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”
A legnagyobb
megtiszteltetés, amelyben az Atya valaha is részesített bennünket, hogy közösségben, egységben lehetünk Vele; az Ő
Fiával és a Szent Szellemmel, hogy ezzel valósuljon meg az Ő álma az emberi
faj megváltásáról. A kapcsolat közösség, egység nélkül befejezetlen; olyan mint
a házasság szerelem és szövetség nélkül. A közösség pedig hitet szül, de ez az
öröm szülője, és a győzelem forrása is. Az Atya minket, mint egyéneket hívott
el közösségre az Ő Fiával. És ha közösséged van Vele és az Ő világosságában
jársz, akkor az ima a legkedvesebb és legfantasztikusabb kincsed lesz, amelyet
úgy nyersz el, mint Krisztus örököse. Van, aki arról beszél, hogyan küszködik
és próbál hinni, de így imádkozni tévedés. Azt is sokan mondják, hogy mennyire
kilúgozza őket az imádkozás. Nem akarok dicsekedni, de a már említett napon, 5
és 3/4 órát imádkoztam nyelveken és néha még többet is, de soha nem volt
küszködés a számomra. Mindig öröm volt, és nem vette el az erőmet, sőt inkább
feltöltött. A gond az, hogy ahelyett, hogy hagynák az emberek, hogy a Szent
Szellem átvegye az imát, sokan saját energiával imádkoznak, és ettől
kimerülnek.
Sokan, amikor imára kerül sor, olyanok, mint az egyik
evangélista barátom. Egy sátoros összejövetelen olyan erősre csavarta az
erősítőket, hogy inkább elriasztotta, mintsem odavonzotta az embereket. Amikor
megkérdeztük, mi ennek az oka, így felelt: „Amikor felerősítem a hangot ez a
győzelem érzésével tölt el.” Mire a pásztor
azt válaszolta: „Nem kell győznöd és uralkodnod ilyenkor, sőt: függened
kell a Szent Szellemtől, mert Ő fog munkálkodni, nem a mikrofon vagy a szónok hangereje.” Látjátok, hogy sokszor az emberek
természetes dolgoktól várják a győzelmet. A nagy apparátus vagy hangerő
a helyzet magaslatára repíti őket. De
elfáradnak, mert a terhet megpróbálják saját maguk hordozni, Isten segítsége
nélkül. Van egy bizonyos dolog, amit úgy is nevezhetünk, hogy az Úrban
való megnyugvás. Az Ésaiás 28-ban Ésaiás azt prófétálta, hogy a nyugalom az,
hogy megnyugtassuk az elfáradottat. A nyelveken szólás fel kellene, hogy
frissítse az embereket.
