A szent kenőolaj
A Szent Sátor, annak egész berendezése és a papok is valamennyien egy egyedi összetételű, speciális illatú olajjal voltak megkenve. Ez a fűszeres, illatos növényekkel kevert olívaolaj Isten számára volt elkülönítve: „Szent kenet olaja legyen ez nékem” (2Móz 30:31). Mindaz, amit ezzel a kenőccsel kentek be, szintén elkülönített lett (2Móz 30:30; 40:9). A szent kenőolajat Eleázár, Áron fia őrizte. A két rész (kb. 8 kg) mirha, egy-egy rész illatos fahéj, kalmus (illatos nád) és kásia (kínai fahéj) keverékéhez jött mintegy hat liter olaj. Nyilvánvalóan hatalmas értéket is képviselt. A János 12:3–5 szerint Mária egy litra (kb. 327 g) nárdussal kevert olaja háromszáz dénárt, egy szőlőtermesztő munkás egy évi jövedelmét érte. Ha ezt vesszük alapul, a hat liter olaj húsz évi jövedelem árát éri, nem számítva, hogy a fűszerek mennyisége többszöröse a nárdusolajénak.A szent kenet olyan, Istenhez tartozó dolog, amelyet sem utánozni, sem szövetségétől idegen emberre tékozolni nem volt szabad. Az Újszövetség nyelvén: „Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek.” (Mt 7:6) A kenet az Úr Szelleme: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy fölkent engem…”(Lk 4:18)
Azt, hogy Jézus Isten Szentje, mert felkente Őt az Atya, először nem a tanítványok vették észre, hanem a tisztátalan szellemvilág pánikba esett képviselői észlelték (Mk 1:24 és 5:7). „Megjött a Felkent, Isten Szentje!” Ezentúl nem a démonok fogják gyötörni az embereket, hanem a fölkent emberek a démonokat. Ha valaki a szent kenet funkciójára gondol, talán meg is döbben: „Nincs még egy ilyen fontos érték az életemben! Ettől vagyok más, ez nincs mindenkinek, ettől vagyok nem közönséges! Ez a legnagyobb kincs!”