Vajon sokan lesznek-e õk, vagy kevesen? Szemben a
pesszimista – mert csak az emberi erõben, és nem a Szent Szellem megszentelõ,
természetfölötti erejében bízó – jövendölésekkel, a Szentírás szerint az
elragadtatott igaz, tényleges keresztényekbõl álló egyház nem néhány szál
viharvert, utolsókat rúgó, különleges képességû aszkétából, szellemi „sztárból”
fog állni, hanem – bármilyen megdöbbentõ is – egy megszámlálhatatlanul nagy
sokaság lesz! Ez szükségszerû is: hiszen a keresztényeket Ábrahám szellemi
magvának nevezi az Újszövetség, márpedig Ábrahám háromszoros ígéretet kapott
arra nézve, hogy leszármazottai olyannyira megszámlálhatatlanok lesznek, mint
az ég csillagai (1), a föld pora (2) és a tenger fövenye (3). Nem csodálhatjuk
tehát, hogy az elragadtatott egyházat a mennyben éppen a „megszámlálhatatlan”
kifejezéssel jellemzik majd: „Ezek után láttam, hogy íme, nagy
tömeg áll a trón és a Bárány elõtt, amit senki sem volt ké-pes megszámolni,
minden nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl, fehér ruhába öltözve,
pálmaágakkal a kezükben, és hangosan így kiáltoznak: A szabadítás a mi
Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé! … Ezek azok, akik a nagy
szorongattatásból jönnek, akik kimosták és kifehérítették ruháikat a Bárány
vérében, ezért vannak Isten trónja elõtt, és szolgálnak Neki éjjel és nappal
Templomában…” (Jel 7:9–15) Az utalás arra, hogy minden nemzetbõl,
törzsbõl, népbõl és nyelvbõl származnak, valamint a fehér ruha, azaz a
törvényes cselekedetek említése szintén azt erõsíti meg, hogy itt az igaz
Egyházról van szó, amely a nagy nyomorúság elõl (a görög ek
elöljárószócska így is fordítható) ragadtatott a mennybe. Igaz, hogy ebben a
megszámlálhatatlanul nagy tömegben az egyháztörténelem valamennyi feltámadott
üdvözültje is benne lesz, mégis bízhatunk abban, hogy az elragadtatásban
részesülõ utolsó generáció sem lesz kicsiny létszámú.
Az igaz Egyház elragadtatásának tényét máshol is megerõsíti
az Újszövetség. „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával
és isteni harsonával leszáll az égbõl: és feltámadnak elõször, akik meghaltak
volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk
azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképpen mindenkor az
Úrral leszünk.” (1Thesz 4:16–17) Pál egy másik helyen még ennél is
részletesebben leírja ennek a mindenkit teljesen váratlanul érõ pillanatnak a
mikéntjét: „Nézzétek, most titkot mondok el nektek: nem fogunk
mindannyian elhunyni, de mindannyian át fogunk változni, hirtelen, egy
szempillantás alatt, az utolsó kürtszóra – mert kürtszó hallatszik majd –, és a
halottak feltámadnak mint romolhatatlanok, mi pedig át fogunk változni. Mert a
romlandónak fel kell öltenie a romolhatatlanságot, a halandónak pedig a
halhatatlanságot.” (1Kor 15:51–53)
Ekkor valósul majd meg fizikai szinten is az, amit Jézus
szavaiból már idéztünk, ami szellemi-erkölcsi értelemben már korábban is
megvalósult: az igazi Egyház tagjai világítani fognak, mint a nap, Atyjuk
királyságában. Így juthatunk el a langyosságtól a fehér izzásig.
Ima nélkül nem sikerülhet!
Ha valaki azt kutatja, Jézus milyen és hány dologról mondta
meg konkrétan, hogy mit imádkozzunk, meg fog lepõdni. A „Miatyánkon” kívül
mindössze két konkrét útmutatást adott erre nézve. Nem túlzás tehát azt
mondani, hogy ez a kettõ bizonyára nagyon fontos számunkra; és ha Jézus külön
konkrétan kiemelte ezeket, hogy imádkoznunk kell értük, akkor egészen biztosan
így is kell tennünk. Nos, a két, Jézus által megadott imakérés közül az egyik
az Egyház utolsó korszakára vonatkozik: „De vigyázzatok
magatokra, hogy a szívetek sose nehezedjék el mámortól [vagy:
kiábrándultságtól], részegségtõl és az élet gondjaitól, hogy ne lepjen meg
benneteket az a nap váratlanul, mint egy csapda – mert hirtelen érkezik el
mindazokra, akik az egész föld színén laknak! Minden idõszakban éberen
virrasszatok, és könyörögjetek, hogy legyen erõtök felülkerekedni és
megmenekülni mindazoktól, amik történni fognak, és megállhassatok az Emberfia
elõtt!” (Lk 21:34–36) A keresztényeknek tehát rendszeresen imádkozniuk
kell önmagukért és testvéreikért, hogy a laodikeiai korszak kísértésein és
próbáin a lehetõ legtöbben gyõztesen felül tudjanak kerekedni, és Jézus
eljövetelekor már méltók legyenek a Vele való találkozásra.
