Hack Márta - Megérint a hozzáférhetetlen 2.

Ugyanez a hálal szó jelölte, ha értéktelenné és profánná vagy szentségtelenné tettek értékes és becses, Istennek átadott dolgokat, például megtörték a szombatot, beszennyezték az Ő nevét vagy szentélyét.
Erőteljes szexuáletikai felhangja is van a szónak, hiszen ez a szó fejezi ki, ha valaki a lányát azzal becsteleníti meg, hogy prostituálttá teszi: „A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt, hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.” (3Móz 19:29)

Ebből a részből az is kiderül, hogy a prostitúció elterjedése egyfelől az apák csődjét mutatja, másfelől minden más szexuális bűn melegágya: a fajtalanság fogalmába beletartozott a házasságtörés, a nemi erőszak és a vérfertőzés. Mondani sem kell, hogy ha egy országban vagy városban erősen jelen van a prostitúció, az a hely mindennek, csak éppen szentnek nem mondható. „Betelik a föld fajtalansággal” : vagyis nem áll meg a bűntanyák ajtajánál, ahova a tisztességes ember be sem teszi a lábát, hanem a szenny rájuk is hat, a hétköznapi élet minden területére átragad, lépten-nyomon beleütközni agresszív nyomulásába. A pornográf kultúra a héber hálal szó tartalmának megfelelően valóságosan sérti a személyiség épségét, megbontja integritását.

Rúben, mikor Bilhával, Jákob ágyasával hált, szintén beszenynyezte apja ágyát. Ezzel a tettével veszítette el elsőszülöttségét és Jákob áldását (1Móz 35:22 és 49:3–4). „Tisztességes minden tekintetben a házasság, és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat és házasságrontókat megítéli az Isten.” (Zsid 13:4) Noha kiválasztott ember volt, akiben Jákob lehetséges utódját tisztelték, szentségtelen magatartásával ezeket az előnyöket mind elveszítette.

A szomszéd népek hatása ellen még a héber nyelv is küzdött a maga módján. Az igazi szentet meg kellett különböztetni a környezet nyelvében „szentnek” mondott, valójában azonban mélységesen elvetemült életviteltől. A kadós szó rokona, a kadés ugyanis szintén „odaszenteltet” jelentett, de kizárólag negatív értelemben. Csakis az idegen kultuszok istenségeinek magát odaszánó emberre vonatkoztatták. A kánaáni népek körében elterjedt, babilóni eredetű kultuszban a női istenséget orgiákkal tisztelték. A kadés és nőnemű párja, a kedésa Astarténak, e népek női istenségének felavatott férfi és női prostituáltjait jelentette (a Károli-fordításban: „felavatott parázna” ). A Biblia tanúsága szerint a történelem végén két erőteljes pólus lesz: a Nagy Prostituált és világrendszere, akit a világ okkult orgiákkal tisztel – a másik oldalon a Bárány Menyasszonya, az igazi Egyház. Ma a hívő életnek nagy a tétje: ki lesz „boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban” (Jel 20:6), kik fognak az üdvösség elnyerésén túlmenően a következő világkorszakban a Messiással uralkodni?