2012. április 22., vasárnap

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hat nagy akadály a hit útjában 3.


A második akadály, amely sokak életében jelentkezik, hogy nem értik, mi a helyünk Krisztusban, és mi Krisztus helye a mi életünkben. Hiszem, hogy a keresztényeknek szükséges kifejezetten tanulmányozni bizonyos témákat. Ajánlom mindenkinek, hogy olvassa át az Újszövetséget, különösen az aposto­li leveleket, és írjon le egész mondatokat, mert amit leírunk, arra jobban emlé­kezünk. A „Krisztusban”; „Akiben”; „Őbenne” kifejezések kb. 133-szor vagy 134-szer fordulnak elő az Újszövetségben. Azért nem tudom megadni a pontos számot, mert van két ige, amelyben ezek a szavak ugyan nem fordulnak elő, mégis hasonló értelműek. Az egyik az 1 János 4,4, amely azt mondja, hogy „Nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” A másik a Ko-losse 1,13 „Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.” Az „Aki” itt Istenre, az Atyára vonatkozik. Ha végigolvasod az Újszövetséget és megvallod: ez vagyok én, és mindez megvan nekem, megváltozik az életed.
Egy alkalommal, amikor prédikáltam egy gyülekezetben, ugyanazt ajánlottam a keresztényeknek. Volt ott egy keresztény hölgy, aki elvégzett egy teljes evangéliumi bibliaiskolát, majd egy baptista szemináriumot, és szerzett egy-két keresztény diplomát. Ez a hölgy bibliaiskola-vezető volt ebben a gyülekezet­ben. A pásztor azt állította, hogy ő az egyik legkiválóbb keresztény szolgáló, akit valaha is látott. Egy hónappal később, amikor ugyanitt, egy evangélizáló összejövetelen prédikáltam, maga az említett hölgy jött hozzám, és elmondta, hogy 25 igét kiírt és elkezdte megvallani őket. Amikor ezt elkezdte, teljesen más személlyé változott. Rájött, hogy soha többé nem kell aggodalmaskodnia; egész gondolkodása és viselkedése megváltozott, közérzete is megújult. Azt mondta, néha már csak ennyit tud mondani: „Hát ez valóban én vagyok?” „Tu­dom, hogy nem lehet kétszer újjászületni - fejezte be -, de úgy tűnik, mintha mégis még egyszer újjászülettem volna.”
Megmagyaráztam neki, hogy mindez azért van, mert ő csak most kezdett an­nak a világosságában járni, amije már eddig is megvolt. Nagyon szomorú, hogy valaki már régóta keresztény, de még el sem kezdett abban a világosság­ban járni, amelyet megkapott, mert nem érti, hogy Krisztus ki az ő életében, és ez akadályozza a hitet. Ez a hölgy végre megértette, és ez kigyógyította az aggodalmaskodásból.
Az aggodalmaskodás is bűn. Az aggodalmaskodás kétszer olyan rossz szokás, mint a dohányzás. Sok gyülekezetbe nem is vesznek fel olyan személyt, aki dohányzik, de belül teli vannak olyanokkal, akik aggodalmaskodnak; és ez a rosszabb. A dohányzás csak félig öl meg, míg az aggodalmaskodás teljesen. A dohányosok csak félig élnek, mert ízlelesük és szaglásuk tönkremegy, emellett még kellemetlen szaguk is van. Könnyű volt megszabadulnom a dohányzástól, de az aggodalmaskodástól való megszabadulás volt a legnehezebb azon bűnök közül, amelyeket el kellett hagynom. Isten nem akarja, hogy aggódjunk. Azt akarja, hogy szabadok legyünk. Nem hiszem, hogy Ő bármiféle szokás rabsá­gában akarna bennünket tartani. A Biblia azt mondja az 1 Péter 5,7-ben: „Min­den gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok.”