Lukács 2,52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
Majdnem mindig, amikor angyal jelenik meg a Bibliában, az első szavai ezek: „Ne félj!” Nem is csoda. Amikor a természetfeletti világ érintkezésbe lép a földdel, az ember, aki tanúja mindennek, a félelemtől arcra borul.
Lukács elbeszélésében azonban Isten olyan formában jelenik meg, amely a legkevésbé sem félelmetes. Jézusban, aki egy istállóban született meg, Isten a közeledésnek olyan formáját választotta, amely senkiben sem kelt félelmet. Mi lehetne kevésbé rémisztő, mint egy újszülött kisgyermek?
Isten és ember egy személyben
A Biblia szerint Jézus egyaránt Isten és ember. Mint Isten csodákat tesz, bűnöket bocsát meg, legyőzi a halált, és előre kijelenti a jövőt. Mindezzel környezete csodálatát váltja ki. A zsidó nép történelmének kezdetén Isten fényes felhőben vagy tűzoszlopban jelent meg, ezért Jézus csecsemőként való megjelenése nem kis zavart keltett körükben. Egy betlehemi csecsemő, egy ács fia, egy názáreti férfi – hogyan is lehetne Isten?
Jézus személye ma is megfejthetetlen a szkeptikusok számára. Isten megtehette volna, hogy teljesen nyilvánvalóvá teszi Jézus kilétét, ő azonban nem így döntött. Mi haszna van Istennek abból, hogy „álruhát ölt”? Miért „üresíti meg magát”, és miért ölt emberi formát? A Biblia több okot is említ erre, amelyek közül némelyek teológiai, mások pedig egészen gyakorlati indokok. A titok egyik nyitját abban a történetben találjuk, amelyben a tizenéves Jézus a templomban marad, miközben szülei elindulnak hazafelé (2,41 50). Ez a Bibliában feljegyzett első alkalom, amikor az emberek szemtől szemben beszélgethetnek, vitatkozhatnak Istennel. Jézus anélkül beszélhet bárkivel – a szüleivel, egy rabbival, egy szegény özvegyasszonnyal –, hogy előtte szólnia kellene: „Ne félj!” Jézusban közel jött Isten.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
