A földdel kapcsolatban pedig azt parancsolta Isten, hogy hat éven át vessenek és gyűjtsék be a föld gyümölcseit, a hetedik évben azonban hagyják a földet pihenni (3Móz 25,1-7). Sajnos, Izrael nem tartotta meg Isten törvényeit. Isten pedig előre megmondta, hogy gonoszságaik puszta hellyé teszik Izraelt (3Móz 26,14-46; Jer 34,12-22).
Harmadszor a nép bálványokat imádott. Az első parancsolat szerint "Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem." (2Móz 20, 3). De Izrael szellemi házasságtörést követett el azzal, hogy a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak, istennői voltak. Hogy tűrhette volna ezt Isten?
Negyedszer: a bálványimádó népek elkerülhetetlenül erkölcsi romlásba jutnak. Abban a pillanatban, ahogy elhagyják az igaz Istent, elhagyja őket az Isten ereje, amely képessé tesz arra, hogy a lelkiismeretnek, és az erkölcsi normáknak megfelelően élhessenek.
Mikor tehát Izrael ilyen módon elhagyta Istent és házasságtörővé, romlottá lett, Isten úgy határozott, hogy elpusztítja a nemzetet. Isten korábban folyamatosan figyelmeztette népét olyan prófétákon keresztül, mint Ésaiás vagy Jeremiás. Ennek ellenére Izrael nem fordult vissza a gonoszságtól. Végül Isten átadta Izraelt a babiloni Nabukodonozor kezébe.
Babilon természetesen csak Isten engedélyével tudta ezt véghez vinni. Hacsak Isten meg nem engedi, az emberi hadseregek nem tudnak úgy vagdalkozni, ahogy akarnak. A világ történelmének kezdete és vége a mai napig is Isten kezében van.
A koreai háborúban például Isten átadta köztársaságunkat a kommunisták kezébe. Izraelhez hasonlóan Koreát is elhívta Isten arra, hogy az evangéliumot a világ nemzeteinek hirdesse. Mégis, éppúgy mint Izrael, a mi nemzetünk is elfelejtette a parancsot és az Isten szövetségét, és a romlottság és erkölcstelenség útját járta. Ilyen körülményeken keresztül viszont Isten megtérésre vezetett minket, melyet egy nagy ébredés követett, és ennek eredménye a mai koreai egyház.
Ha azonban nemzetünk elhagyja az Isten parancsolatát és szövetségét, és kilép az ő szentségéből, senki sem állíthatja biztosan, hogy Isten nem fogja újra megbüntetni ezt a földet. Másrészt viszont, ha komolyan vesszük a terhet, amit Isten ránk helyezett, és jól szolgáljuk Őt, engedelmeskedünk parancsainak, csodálatos áldásokat fogunk nyerni Istentől, a mennynek és földnek áldásait.
Negyedszer: a bálványimádó népek elkerülhetetlenül erkölcsi romlásba jutnak. Abban a pillanatban, ahogy elhagyják az igaz Istent, elhagyja őket az Isten ereje, amely képessé tesz arra, hogy a lelkiismeretnek, és az erkölcsi normáknak megfelelően élhessenek.
Mikor tehát Izrael ilyen módon elhagyta Istent és házasságtörővé, romlottá lett, Isten úgy határozott, hogy elpusztítja a nemzetet. Isten korábban folyamatosan figyelmeztette népét olyan prófétákon keresztül, mint Ésaiás vagy Jeremiás. Ennek ellenére Izrael nem fordult vissza a gonoszságtól. Végül Isten átadta Izraelt a babiloni Nabukodonozor kezébe.
Babilon természetesen csak Isten engedélyével tudta ezt véghez vinni. Hacsak Isten meg nem engedi, az emberi hadseregek nem tudnak úgy vagdalkozni, ahogy akarnak. A világ történelmének kezdete és vége a mai napig is Isten kezében van.
A koreai háborúban például Isten átadta köztársaságunkat a kommunisták kezébe. Izraelhez hasonlóan Koreát is elhívta Isten arra, hogy az evangéliumot a világ nemzeteinek hirdesse. Mégis, éppúgy mint Izrael, a mi nemzetünk is elfelejtette a parancsot és az Isten szövetségét, és a romlottság és erkölcstelenség útját járta. Ilyen körülményeken keresztül viszont Isten megtérésre vezetett minket, melyet egy nagy ébredés követett, és ennek eredménye a mai koreai egyház.
Ha azonban nemzetünk elhagyja az Isten parancsolatát és szövetségét, és kilép az ő szentségéből, senki sem állíthatja biztosan, hogy Isten nem fogja újra megbüntetni ezt a földet. Másrészt viszont, ha komolyan vesszük a terhet, amit Isten ránk helyezett, és jól szolgáljuk Őt, engedelmeskedünk parancsainak, csodálatos áldásokat fogunk nyerni Istentől, a mennynek és földnek áldásait.
„És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat, akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére. És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt. Vaiának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás. És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik, tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak."
Mivel Isten Jeruzsálemet Nabukodonozor kezébe adta, ő könnyedén bevette a várost, és magával vitte a templom kincseinek egy részét, hogy istene templomának kincsei közé tegye. Emellett Jeruzsálem lakóinak többségét is fogolyként vitte Babilonba. A Babilonba szállított foglyok közül Nabukodonozor kiválasztott néhány jóvágású, intelligens ifjat, hogy az ő udvarában szolgáljanak.
Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Nabukodonozor bölcs király volt. Mikor meghódított egy országot, nemcsak annak anyagi kincseiből, aranyából, ezüstjéből, hanem emberi kincseiből is zsákmányt vett. Politikailag fontosnak tartotta, hogy az illető országból intelligens embereket vigyen a maga hazájába és kiképezze őket saját királysága javára.
Az Izrael királyi családjából és előkelőségeiből választott ifjak között volt Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás. Három éven át tanulták a káldeusok nyelvét és írásait a palota iskolájában. Aspenáz, az udvarmesterek főnöke Babilon isteneinek neve után új neveket adott ennek a négy fiatalembernek. Minthogy foglyok voltak, és legyőzőjük különleges kegyeiben állottak, nem utasíthatták vissza ezeket a pogány neveket.
