Dave Hunt - Purgatórium 3.

A doktrína forrásai, fejlődése és célja

A purgatóriumot, avagy a végső megtisztulás képzeletbeli helyét Nagy Szt. Gergely pápa alkotta meg 593-ban. Azonban olyan nagy ellenállás volt az ötlet elfogadását illetően (mivel az a Szentírással ellentétben állt), hogy a purgatórium még mintegy 850 évig nem vált hivatalos katolikus dogmává -egészen az 1439-es firenzei zsinatig. Egyetlen más doktrína sem növelte meg nagyobb mértékben az Egyház hatalmát a tagjai felett vagy hozott annyit annak konyhájára. Mind a mai napig a purgatórium fenyegetése ott függ a katolikusok felett, akik ezért újra és újra adakoznak az egyháznak, hogy az segítse ki őket a gyötrelem azon helyéről.

Róma azt ígéri, hogy ha valaki követi törvényeit, az előbb-utóbb kiszabadul a purgatóriumból, és bejut a mennyországba. Az Egyház azonban még soha nem volt képes megállapítani, hogy egy személynek vajon mennyi időt kell eltöltenie a purgatóriumban, és azt sem, hogy ez az idő mennyivel rövidíthető az általa felkínált eszközök által. Nagyfokú meggondolatlanságnak tűnik a purgatóriumból való szabadulást olyan Egyházra bízni, amely még az ott eltöltendő időt sem tudja meghatározni, ahogy azt sem, hogy a rituálék és a penitenciák mennyivel csökkentik az ott eltöltött szenvedéseket. Ennek ellenére a katolikusok bőven adakoznak az Egyháznak és jelentős összegeket hagynak hátra végrendeletekben (pl. VIII. Henrik!), hogy többszöri miséket mondjanak értük. A folyamat soha nem ér véget „biztos, ami biztos” alapon: inkább több mise legyen, mint kevesebb.

A tridenti zsinat, a II. vatikáni zsinat és az ezekből származó Egyházi Törvénykönyv sok bonyolult szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az élők érdemeit, és különösen a miséket hogyan lehet hasznosítani a bűneik miatt a purgatóriumban lévő halottak érdekében, valamint az ott eltöltött idő csökkentésére:

"Az Egyház az Eucharisztikus áldozatot nyújtja, hogy „...a halottak számára segítség legyen az imák által, és az élők megvigasztalódjanak e reménységben.”

A halotti misék közül a gyászmise a legnagyobb fontosságú... Egy halotti mise a halálhírt követően azonnal megtartható..."

Az egyik legjelentősebb kifejlesztője ennek a rettenetesen hamis, ám zseniálisan profitáló doktrínának egy Ágoston rendi szerzetes, név szerint Augustino Trionfo volt. Az ő napjaiban (XIV. század) a pápák abszolút monarchiaként uralkodtak a menny és a föld felett. Kötési és oldási hatalmukkal nemcsak királyokat és uralkodókat állítottak, hanem, a hit szerint, a menny kapuit is tetszés szerint be tudták zárni, vagy ki tudták nyitni az emberiség előtt. Trionfo zsenialitása XXII. János pápa rendelkezésére ezt a hatalmat egy harmadik birodalommá terjesztette ki. Von Döllinger a következőket mondja:

"Az már ismeretes volt, hogy Isten helytartójának hatalma két birodalomra terjedt ki, a földire és a mennyeire... A XIII. század végére a kúria teológusainak jóvoltából a pápának egy harmadik birodalomra is sikerült hatalmát kiterjesztenie - a purgatóriumra."