Ez a szakasz elárulja, milyen szilárd volt Dániel hite. Az izraeliták régtől fogva híresek voltak vallásuk iránt való hűségükről. Ez lehet az egyik fő oka annak, hogy meg tudták tartani nemzeti egységüket a kétezer óv óta tartó, világméretű szétszóratásuk ellenére is.
Nézzük tehát Dániel rendíthetetlen hitét! Különös gonddal választották ki sok más fiatalember közül, hogy Babilon királyi iskolájába járhasson. Mások talán büszkék lettek volna erre, ő azonban ragaszkodott atyái hitéhez. Eltökélte magában, hogy nem fertőzteti meg magát, mint a pogány babiloniak.
Az étel a király étele volt, melyet maga Nabukodonozor, az akkori világ ura rendelt, így aztán nem nehéz elképzelnünk asztalának fenségességét. Dániel mégis úgy határozott, hogy nem eszik ebből az ételből, mégpedig Isten törvénye miatt.
Dániel idejében a pogányoknál nem voltak étkezési megkötések. A 3Móz 11-ben azonban Mózes törvénye megtiltja a zsidóknak, hogy bizonyos ételeket fogyasszanak. Például nem ehettek rovarokat, olyan állatokat, mint a disznó, teve és nyúl, olyan tengeri állatokat, melyeknek nincsen uszonya vagy pikkelye, valamint a sas, illetve a bagoly családjába tartozó madarakat. Dániel tehát attól tartott, hogy akaratlanul is megsérti az Isten parancsolatát, ha a babiloni udvar királyi étrendjét eszi.
Egy másik ok, amiért Dániel megtagadta a királyi ételeket, hogy azokat elfogyasztás előtt bálványoknak ajánlották fel. Az volt a szokás, hogy a királynak felszolgált húst és bort először Merodáknak, a babiloni istennek ajánlották fel. Ebből következően, ha Dániel megette volna az ételt, az annyit jelentett volna, hogy bálványokat tisztel, így aztán megtagadta.
A bálványoknak áldozott ételeknek ez a problémája - mely egyébként az Újszövetségben is előkerül (1Kor 8, 7) - a mai Amerikában talán nem túl gyakori. Vannak azonban országok, például Korea, ahol ez még mindig aktuális kérdés. Dániel példát mutat nekünk ebben. A Biblia azt mondja, hogy nem szabad ennünk olyan ételeket, amiről tudjuk, hogy bálványnak ajánlották, vagy éppen mágikus ördögűző szertartások során áldozták fel, mint ahogy a tradicionális koreai kultúrában szokás. Ha nem ismerjük a forrását, bármit megehetünk, de ha miután megismertük az étel efféle eredetét, és mégis megesszük azt, Sátán kísértése alá kerülünk, és bűntudat, kárhoztatás fog gyötörni.
A fiatalemberek jutalmat nyernek (1,9-16)
Isten jóindulatúvá tette Dániel iránt Aspenázt, 10 aki ezt válaszolta neki: „Félek uramtól, a királytól. Hiszen ő parancsolta meg, hogy ugyanazzal az étellel tápláljunk téged is, mint amit a királynak szolgálunk fel. Ha pedig észreveszi, hogy gyengébb és soványabb vagy, mint a veled egykorú többi fiatal, akkor megharagszik rám, és ez könnyen az életembe kerülhet.”
11 Ezután Dániel ahhoz a felügyelőhöz fordult, akit Aspenáz rendelt Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá fölé. 12 Ezt kérte tőle: „Tegyél próbára bennünket, szolgáidat, kérlek! Hozass nekünk tíz napon keresztül csupán zöldségfélékből készült ételeket és vizet! 13 Azután hasonlíts össze bennünket azokkal a fiatalokkal, akik a királyi ételeket eszik, és határozz aszerint, amit akkor látsz!”
14 A felügyelő beleegyezett, és próbára tette őket tíz napig. 15 Amikor ez letelt, összehasonlította őket a többi fiatallal: Dániel és társai egészségesebbnek látszottak, és határozottan jobb erőben voltak, mint azok, akik a királyi ételeket kapták. 16 Ezért a felügyelő a továbbiakban is csak zöldségféléket rendelt számukra, és nem kényszerítette őket, hogy a király ételéből egyenek, és a borát igyák.
Mivel Dániel elhatározta, hogy nem fertőzteti meg magát a bálványoknak áldozott királyi étellel és borral, hitében erős lévén azt kérte az udvarmesterek főnökétől, "Nekünk csak zöldségféléket adj enni és vizet inni."
A felügyelő aggodalmaskodott. Egyrészt hasznosnak találhatta az ajánlatot, mert a maga számára tarthatta meg a Dániel és három társa számára kiutalt királyi ételeket, italokat. Másrészt viszont veszélyesnek tűnt a kérés, mert ha a király rossz bőrben találja az ifjakat, őt lefejezteti. Így aztán a felügyelő nem fogadta el Dániel kérését.
Dániel azonban nem adta fel, és egy próbát javasolt, melynek során a felügyelő eldöntheti, hogy a fiatalemberek egészsége valóban megszenvedi-e a dolgot. Bár csak zöldségfélét ettek és vizet ittak, a tíz nap végén egészségesebbnek és jóltápláltabbnak tűntek, mint a királyi ételt evő többi ifjú bármelyike. Így aztán az udvarmesterek főnöke örömmel elfogadta Dániel ajánlatát.
Ebből az epizódból megtanulhatjuk, hogy ha elszánjuk magunkat és megőrizzük szilárdan hitünket, Isten mindig kézbe veszi a megoldás során felmerülő problémád.
A felügyelő aggodalmaskodott. Egyrészt hasznosnak találhatta az ajánlatot, mert a maga számára tarthatta meg a Dániel és három társa számára kiutalt királyi ételeket, italokat. Másrészt viszont veszélyesnek tűnt a kérés, mert ha a király rossz bőrben találja az ifjakat, őt lefejezteti. Így aztán a felügyelő nem fogadta el Dániel kérését.
Dániel azonban nem adta fel, és egy próbát javasolt, melynek során a felügyelő eldöntheti, hogy a fiatalemberek egészsége valóban megszenvedi-e a dolgot. Bár csak zöldségfélét ettek és vizet ittak, a tíz nap végén egészségesebbnek és jóltápláltabbnak tűntek, mint a királyi ételt evő többi ifjú bármelyike. Így aztán az udvarmesterek főnöke örömmel elfogadta Dániel ajánlatát.
Ebből az epizódból megtanulhatjuk, hogy ha elszánjuk magunkat és megőrizzük szilárdan hitünket, Isten mindig kézbe veszi a megoldás során felmerülő problémád.
