Márk 4,41. Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”
A magvető példázata a 4. fejezetben jól ábrázolja, milyen vegyes hatást váltott ki az emberekből Jézus földi munkássága. Mi, akik kétezer évvel később élünk, és naptárunkban piros betűvel jelöljük a karácsony és a húsvét ünnepét, talán nem is igazán értjük a kételkedést, amely Jézus földi életét végigkísérte.
Szomszédok. Jézust gyermekként látták, amint az ő gyermekeikkel együtt játszott az utcákon. Egyszerűen túl jól ismerik őt ahhoz, hogy elhiggyék, Isten küldte őt. „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak? Nemde az ács ez, Mária fia…?” (6,2–3)
Család. Jézus családjának sem könnyű összeegyeztetni a csodás eseményeket a hétköznapiakkal. Márk említést tesz egy esetről, amikor Jézus anyja és testvérei elindulnak, hogy hazavigyék Jézust, mert úgy vélték „magán kívül van” (3,21).
A vallási szakértők. Az írástudóknak és a farizeusoknak kellene legjobban tudniuk, miről lehet majd felismerni a Messiást, hiszen ők elmélyülten tanulmányozzák a próféták írásait. Ennek ellenére egyetlen más csoport sem okoz több kárt Jézusnak, mint éppen ezek a tudósok. Kritizálják a teológiáját, az életmódját, sőt azt is, ahogy a barátait megválasztja. Amikor Jézus csodát tesz, ők a Sátánnak és démonainak tulajdonítják hatalmát.
A tömegek. Úgy tűnik, hogy az egyszerű emberek képtelenek eldönteni, mit is gondoljanak Jézusról. Az egyik pillanatban megbélyegzik, hogy „ördög van benne” a következő pillanatban pedig királlyá akarják koronázni őt (János 10,20 és 6,15).
Parancsol a természet erőinek
Hogy lehet az, hogy olyan sokan nem ismerték fel Jézust, az Isten Fiát, aki megdöbbentő csodákat tett tömegek szeme láttára? A választ talán abban a történetben találjuk, amellyel ez a fejezet zárul. Amikor a vihar már majdnem elnyeli azt a hajót, amelyben Jézus utazik, akkor ő rákiált a szélre: „Hallgass el, némulj meg!” A tanítványok rémülten a csónak végébe kuporodnak. Miféle ember az, aki rendre tudja utasítja az időjárást? Ez a jelenet meggyőzi őket Jézus különleges hatalmáról, ugyanakkor elbizonytalanítja őket. Az, hogy Jézus a csónak végében elaludt a fáradtságtól, törékeny emberi mivoltára utal. Isten Fia, a természeti erők teremtője maga is elszenvedi az időjárás viszontagságait. Az esőfelhők alkotója megázik. Aki az égitesteket teremtette, megizzad a közel-keleti forró napsütésben.
Az ősegyház három évszázadon keresztül folytat majd vitákat arról, hogy mi is történt pontosan, amikor Isten emberré lett, ám a hitvallásoknak sem sikerült igazán eloszlatni a rejtélyt. Egyrészt, Jézus éppen olyan embernek tűnik, mint bárki más: emberi testben jött a világra, tagja egy etnikumnak, van foglalkozása, családi háttere. Másfelől azonban ő valami egészen új jelenség a világegyetem történelmében. E két megállapítás között található az a misztérium, amely teljességében sohasem lesz feloldható.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
