Márk 2,6–7 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így?”
Jézus azt állítja magáról, hogy ő az Istentől küldött Messiás. Mivel azonban nem illik bele a vallási vezetők Messiásról alkotott képébe, ellenállásba lendülnek, hogy kioltsák Jézus népszerűségének magasba szökő hullámait. A 2. fejezet a Jézussal szemben támasztott bírálatok három fő irányát veszi sorra.
Káromolja Istent. A törvény tanítóit megbotránkoztatja, hogy Jézus bűnöket bocsát meg. „Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” – méltatlankodnak. Jézus nem vonja kétségbe, hogy egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket – hiszen éppen erre akar rámutatni. A farizeusok ellenségesen válaszolnak Jézus szavaira. Értik őt, ám nem hajlandók hinni neki.
Rossz hírű emberekkel veszi körül magát. Jézus olyan emberek között érzi jól magát, akiket mások megvetnek. Akkor is, amikor már közismertté vált, egy kiközösített vámszedővel és annak alvilági barátaival vacsorázik együtt. Ugyanakkor politikai és vallási vezetők ellen emeli fel a szavát, sőt néven is nevezi őket. Amikor hallja, hogy egyesek zúgolódnak különös magatartása miatt, Jézus így válaszol: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Szembefordul a hagyományokkal. A farizeusok számára úgy tűnik, hogy Jézus tanítványai nem veszik komolyan a Sabbath szent napját. Jézus erre így válaszol: az új korszak újfajta megközelítést kíván, éppen úgy, ahogy az új bornak új tömlőre van szüksége. Isten hatalmas változásokat tartogat az emberiség számára, amelyek nem férnek bele a régi hagyományok kereteibe.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
