Dave Hunt - Purgatórium 2.

A lehetetlen doktrína

A purgatórium doktrínája erőszakot követ el mind a logikán, mind a Szentíráson. A Róma 6,23 így szól: „Mert a bűn zsoldja a halál”, vagyis Istentől való örök elválasztás, nem pedig egy korlátozott időtartam a purgatóriumban. Krisztus bűneinkért való áldozata nélkül örökre elveszettek lennénk. És a bűn sem olyan összetételű vagy tulajdonságú, hogy a szenvedés bármely formája megtisztíthatná attól a szívet és a lelket. A bűn az emberiség természetének szerves része. A szenvedés ugyan megváltoztathatja valakinek a magatartását egy rövid időre, de a fájdalom elmúltával a régi hajlamok visszatérnek, mivel a szív nem változott meg. A lélek bűntől való megtisztítására Isten csodájára van szükség - egy olyan csodára, amely meghagyja az ember döntési szabadságát és Isten végtelen igazságának követelését is kielégíti.

A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy a lélek megtisztítására csupán egyetlen út létezik: Krisztus vére által, amely kifolyt a kereszten a bűnök bocsánatára, valamint az Isten Szellemétől való újjászületés, együtt a Krisztusba és az Ő elvégzett váltságművébe vetett hit által. A purgatóriumi szenvedés doktrínája tehát kétszeresen is hamis: 1. A szenvedésnek lehetetlen megtisztítania a szívet a bűntől; 2. A megigazult bűnösnek szükségtelen szenvednie bűneiért, mivel Krisztus az Isten igazságossága által megkövetelt teljes büntetést már kifizette. Egyedül ezen az alapon tisztulhat meg bárki.

A Biblia azt is kijelenti, hogy Krisztus „minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsidókhoz írt levél 1,3), rámutatva ezzel, hogy a megtisztítás már elvégeztetett. És ismét:
„Jézus Krisztusnak, az Ő (Isten) Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (I.János 1,7). A Szentírás teljesen világos afelől, hogy Krisztus Isten ítéletéből következő halálában kiontott vére az, amely megtisztított minket. Továbbá „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” (Zsidókhoz írt levél 9,22). A purgatóriumot nem a vérontás, hanem a „tisztító tűz” helyének mondják. A bűneinktől való egyedüli lehetséges megtisztítást Krisztus elvégezte. Ezt kizárólag hit által lehet elfogadni, és ez kizárólag Isten kegyelme által valósulhat meg a szívben.

Még egy ok létezik, amiért a bűnös képtelen saját szenvedései által akár a földön, akár a purgatóriumban megtisztítani önmagát: a bűnért a való áldozat bemutatójának bűn nélkülinek kell lennie. Az Ószövetségben hatvankétszer olvashatjuk, hogy a felajánlott állatoknak épnek, hiba nélkülieknek kell lenniük (2Mózes 12,5; 29,1; 3Mózes 1,3 stb.). Ezek Krisztusnak, Isten bűn nélküli, szent Bárányának előképei vagy szimbólumai, „aki elveszi a világ bűneit” (János 1,29). Ezért tehát a bűnös bármilyen mértékű szenvedése sem itt, sem a purgatóriumban nem tisztíthatja meg önmagát, vagy bárki mást a bűntől. Krisztusról azt olvashatjuk, hogy „bűnt nem cselekedett” (1 Péter 2,22), „bűnt nem ismert” (2Korintus 5,21) és „Ő benne nincsen bűn” (I.János 3,5). A teljes bűntelenség létfontosságú volt, különben Jézus nem halhatott volna meg a bűneinkért, hiszen saját bűneiért Ő maga is a halál büntetése alá került volna. Péter azt mondta Krisztusról, hogy az „igaz szenvedett a nem igazakért (értünk), hogy minket Istenhez vezéreljen (vagyis Istenhez, nem pedig a purgatóriumba)”. Hozzátette még, hogy akiben nincs meg ez a bizonyság, az elfelejtkezett „a régi bűneiből való megtisztulásáról” (2Péter 1,9). Ha hittünk Krisztusban, mint megmentőnkben, akkor hit által azt a tényt is el kell fogadnunk, hogy Isten megtisztított minket Krisztus elvégzett váltságműve által.