…a szeretet…nem sértődékeny, nem ingerlékeny, nem neheztel, nem rója fel a vele szemben elkövetett gonoszságot (nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie). — 1KORINTHUS 13,5. (Amplified)
Az isteni fajta szeretetben járás témája annyira fontos — a keresztények meg annyira nem figyelnek rá — hogy tovább fogunk időzni a vizsgálatával.
„…A szeretet…nem rója fel a vele szemben elkövetett gonoszságot…” Ez bizonyára az isteni fajta szeretet, mert mi ellenségei voltunk Istennek, és Isten mégsem rótta fel a vele szemben elkövetett gonoszságainkat. Ő elküldte Jézust, hogy megváltson minket. Ő már akkor szeretett minket, amikor még bűnösök voltunk.
„…A szeretet…nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie…” Legjobb, ha beismerjük — nem sok ember jár Isten szeretetében, bár ez a szeretet bennük van! Nem, a természetes emberi szeretetben járnak, és nagyon is figyelembe veszik, ami megtörténik velük. Férj és feleség, bár mindketten keresztények, megharagszanak egymásra és akár egy hétig sem beszélnek egymással, mert valami igazságtalanságot kellett elszenvedniük egymástól. Ugye könnyen belátható ezek után, hogy minden probléma megoldódna a családunkban, az egyházban és az országunkban, ha az emberek Isten gyermekeivé válnának, befogadnák Isten szeretetét, és Isten gyermekeihez méltóan élnének Isten családjában?
Megvallás: Én egy szeretetember vagyok. Nem vagyok sértődékeny. Én nem neheztelek, nem rovom fel a velem szemben elkövetett gonoszságot. Nem veszem figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednem.