A Leadership magazin hasábjain egy bizonyos prédikátor beszámolt róla, hogyan küszködött évekig a kéjsóvársággal és a pornográfia kötelékével. Amikor meghívást kapott, hogy valamelyik keresztény összejövetelen beszéljen - és ez gyakran előfordult -, kihasználva ismeretlenségét az adott városban pornográf magazinokat vásárolt, és szexfilmeket nézett. Legalább egy alkalommal egy élő showra is elment az egyik nagyvárosban.
Tudta vajon, hogy rossz dolgot művel? Igen. Tisztában volt azzal, hogy ha lebukik, tönkremehet a szolgálata és hírneve, nem beszélve a házasságáról? Természetesen. Akkor miért csinálta? Melyik életszükséglete volt olyan erős, hogy kész volt mindent kockára tenni, csak hogy betöltse, mégpedig ilyen tiltott szexuális kedvtelés útján?
E kérdéseken tűnődve ez az ember a következőket írta: "[A pornográfia] a kapcsolat ígéretével kecsegtetett: Cheryl Tiegs és Madonna meg a playboybeli játszótársak levetkőztek és rám mosolyogtak a magazinok lapjain... Ha a szexről van szó, éreznem kell, hogy szívesen látnak. Elfogadást és nem elutasítást akarok... Úgy gondolom, a legtöbb nő meglepődne, ha megtudná, hogy sok férfi számára a szexuális elutasítás mennyire megfélemlítő, sőt rémítő dolog. A pornográfia ennek a rettenetét enyhíti: könnyen járható utat kínál a vágy fölkeltésére, és ebben az örömteli fogadtatás illúziója a kulcs. A világ minden tájáról gyönyörű hölgyek invitálnak mosolyogva, hogy élvezzem őket."
Mindannyian sóvárgunk rá, hogy közeli, intim kapcsolatba kerüljünk egy másik személlyel. Vágyunk arra, hogy bensőségesen ismerjünk és mélyen szeressünk valakit. Valóban, egy életre szóló, elkötelezett kapcsolatba akarunk lépni valakivel. E kívánságnak a férfi és nő közötti szexuális vonzalom is része. Törvényes szükséglet ez - Isten építette belénk, emberi lényekbe, s mint ilyen, jó dolog.
Ugyanakkor ennek a szükségnek a rendkívüli ereje nagyon sebezhetővé is tesz. Mint ez a pásztor is rámutatott, majdnem annyira félhetünk az elutasítástól, mint amennyire kívánjuk a beteljesedést. Amikor pedig a szükséget teljesen körülveszi a félelem - különösen olyan személyek esetében, akik nehezen tudnak közeli kapcsolatokat kialakítani (még ha házasságban élnek is, mint ez a pásztor) -, a kéjsóvárság és a pornográfia szenvedélyének elsőrangú célpontjává válhatunk.
A jó kiforgatása
Mint a fenti történet illusztrálja, a bűnös kényszeres vágyaknak igazából nincs önálló életük. Nem a puszta levegőből ugranak elő, hogy rossz útra térítsenek. Természetes, veleszületett, Isten adta szükségeinkre hatnak. Maguk a szükségletek törvényesek, de a bűn felhasználja őket ellenünk: törvénytelen pótmegoldásokat kínál a betöltésükre, olyan módon, ami soha nem állt Isten akaratában. A bűn fogja azt, ami jó, és eltéríti eredeti rendeltetésétől.
Ebben a fejezetben szemügyre veszünk néhány tiszta emberi vágyat, és hogy azok hogyan torzulnak el és fordulnak ellenünk. Életbevágóan fontos megértenünk, miről is van itt szó, hogy szakíthassunk a bűnös szokásokkal, és az isteni gondviselés útján-módján találjuk meg szükségeink betöltését.
Már láttuk, hogyan csavarodhat ki az iránti igényünk, hogy egy ellenkező nemű személy elfogadjon bennünket szeretetteljes, elkötelezett kapcsolatban. Arra is szükségünk van, hogy a barátaink, munkatársaink és más, hozzánk közel álló emberek bizalommal vegyenek minket körül, ám ez is bűnös, kényszerítő kívánsággá deformálódhat.
A fiataloknál a baráti kör elvárása jelenthet veszélyt. A serdülőkorúakat annyira érzékenyen érinti, hogy "beveszik-e őket a bandába" - különösen, ha úgy érzik, otthon nem fogadják el és nem támogatják őket -, hogy gyakran majdnem mindenre képesek, csak hogy kivívják társaik elismerését. Az pedig, hogy egy tinédzser milyen csoportban véli ezt megkapni, egyben meghatározza majd a viszonyulásának, öltözködésének és magatartásának íratlan szabályait is. Ami azt illeti, a kutatások szerint a szülői befolyást mint a tizenévesek életében korábban legerősebb hatást az utóbbi években a baráti kör szerepe váltotta fel.
Ezért olyan fontos tudni, hogy kivel töltik a gyermekeink az idejüket, és segíteni nekik, hogy bölcsen válasszanak barátokat. Mint azt az ifjúsági szolgálatok szakértői megtanulták: "Egyszerűen fogalmazva, a gyermekeink azokhoz a barátaikhoz válnak hasonlókká, akikkel a legtöbbet vannak együtt." Ha pedig ezek a barátok hozzányúlnak az alkoholhoz és a kábítószerhez, a gyermekeink valószínűleg követni fogják a példájukat, minden erőfeszítésünk ellenére is. Ha a haverok rendszeresen néznek pornográf anyagokat, szexuális életet élnek házasság előtt, áruházi tolvajlást követnek el, profán nyelvet használnak, dohányoznak, vagy bármi más visszataszító vagy erkölcstelen szokást követnek, nagy az esélye annak, hogy a csemetéink is ugyanazt teszik - bármit, csak befogadja őket a banda.
"A gonoszság szereti a társaságot, és bűnre vezet másokat." (Péld 16:29, Living Bible) Azok az emberek, akik nem szégyellik a gonoszságukat, vagy istentelen társadalmunk bűvöletében élve úgy gondolkodnak, hogy nem is tesznek rosszat, mindig megpróbálják rábírni a körülöttük levőket, hogy legyenek a bűntársaik. Ez olyan tény, amely az emberi természetből fakad; nem tudjuk megkerülni. Ha pedig az ilyen emberek társadalmi csoportok vezetői, teljesen kiszámítható, milyen elvárások érvényesülnek ott.
Amit most az ifjakról mondtam, a felnőttekre is igaz. Mi magunk ugyanolyan hajlamosak lehetünk követni a tömeget, mint serdülőkorú csemetéink. Nekünk is elővigyázatosnak kell lennünk, hogy kivel kötünk szoros barátságot. Ez az oka annak, hogy az alkoholistáknak és drogfüggőknek rendszerint fel kell számolniuk régi baráti kapcsolataikat, és újakat kell kialakítaniuk. Amíg a "régi branccsal" lődörögnek, nyomás alatt lesznek - ámbár tompított, nem szóban kifejezett módon -, hogy fussanak együtt a tömeggel. Lehet, hogy a régi cimborák tudnak is róla, hogy ezek az emberek megpróbálnak fölhagyni szenvedélyeikkel. Mégis gyakran az elfogadás utáni vágy vesz rajtuk erőt: feladják a harcot, tragikus következményekkel.
