Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól. — PÉLDABESZÉDEK 21,23.
Amikor bajban van, a legtöbb ember Istent akarja hibáztatni. “Miért engedte meg ezt Isten?” — kérdik.
Miután megsokasodtak Jób bajai, azt mondta: “Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.” (Jób 3,25) Ő nyitott ajtót, és engedte be az ördögöt!
Sokszor mi okozzuk saját magunknak a nehézségeket. Sok drága keresztény nem tudja megfékezni a száját és a nyelvét. Mindig a rossz szavakat mondják ki. Szinte mindig arról beszélnek, hogy milyen harcokat vívnak az ördöggel. Ne szóljuk a vereség szavait. Ne szóljuk a kudarc szavait. Ne beszéljünk arról, hogy mennyire akadályoz minket az ördög, hogyan tart minket vissza a sikertől, hogy betegít meg és tart minket betegségben, ezek a szavak rossz szavak. Az ilyen szavak adnak felettünk uralmat a sátánnak, és az ilyen szavak okozzák a nehézségeket.
De ha Isten Igéje a szívedben van, és ki is mondod a száddal — annak ellenére, hogy a körülmények látszólag mást mutatnak, annak ellenére, hogy fájdalmaid vannak, annak ellenére, hogy vészjósló tünetek jelentkeznek, annak ellenére, hogy szörnyen kilátástalannak tűnik minden — az ilyen fenyegető körülmények meg fognak szűnni.
Megvallás: Én megfékezem a számat, megfékezem a nyelvemet. Így távol tartom lelkemet a bajoktól. A szívemben hiszem Isten Igéjét. Eldöntöttem, hogy az Ige a számban lesz és a nyelvemen, és csak azt fogom kimondani, ami megegyezik Isten Igéjével!