Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne. — 1JÁNOS 3,14. 15.
Nagyon feldúlt volt az a szolgáló-feleség, aki ezt mondta, amikor felkeresett engem: „Hagin testvér, én nem juthatok a mennyországba. Én utálom az anyósomat!” Miután hagytam kicsit lecsillapodni, tudtam neki segíteni. Megkértem, hogy nézzen a szemembe és mondja azt: „Én utálom az anyósomat.” Arra is megkértem, hogy ellenőrizze belül a szellemét, amint ezt kimondja.
Azt mondta: „Utálom az anyósomat.” Majd felkiáltott: „Nahát, mintha valami tiltakozna a bensőmben!”
„Igen, ez az — mondtam — ez Isten szeretete az újjászületett emberi szellemedben, amely mindenkit szeret. A te valós éned nem utálja az anyósodat. Csak megengeded, hogy a külső ember irányítson ebben a helyzetben.”
„Igazad van — mondta —, én igazában nem utálom az anyósomat.” Ezt követően megtette a szellemi helyreigazítást, megengedte a belső emberének, ahol a szeretet él, hogy az irányítsa a külső embert.
Megvallás: Én tudom, hogy átmentem a halálból az életbe, mert szeretem az én atyámfiait. Megengedem, hogy a szeretet uralkodjon az egész lényem felett, szeretetben járok mindenkivel!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
