1988 februárjában az ismert tévéevangélista, Jimmy Swaggart beismerte, hogy szexuális kapcsolatba került egy prostituálttal, és mint később fény derült rá, ez a bűnös viszony megszokott életgyakorlatává vált. Amikor felekezetének vezetői a fegyelmi eljárás részeként arra utasították, hogy maradjon távol a pulpitustól - hosszabb ideig, mint szerette volna -, ő ezt visszautasította, és túl korán visszaállt a szolgálatba. Vajon mi lehet az oka annak, hogy Istennek egy embere, aki ezreket vezetett Krisztushoz, ekként tette kockára jó hírét és szolgálatát?
Egy évvel korábban Jim Bakkernek, a PTL hálózat vezetőjének szolgálata is összeomlott, amikor nyilvánosságra jutott, hogy szexuális bűnöket és anyagi visszaéléseket követett el. Ezt megelőzően ő és a felesége sok ezer dollárt költött ruhákra, autókra és ékszerekre - még akkoriban is, amikor az adásokban már rendszeresen gyűjtött a csőd szélén álló szolgálatának megmentésére. 1989 végén rábizonyították, hogy a szolgálat pénzügyi alapjának megteremtésében és felhasználásában gazdasági bűncselekmények sorozatát követte el. Hogyan művelhetett egy Jim Bakker ilyen dolgokat?
Gordon MacDonald, az Inter-Varsity Christian Fellowship népszerű elnöke is 1987-ben mondott le posztjáról, amikor házasságon kívüli viszonya kitudódott. Vajon mi késztette arra, hogy fájdalmat okozzon a feleségének, és sebet üssön Jézus Krisztus Egyházán?
1988-ban Gary Hart elnökjelöltsége is gyorsan véget ért, miután házasságtörő kapcsolata nyilvánosságra jutott. Abban az időben ő számított a demokrata párt legesélyesebb jelöltjének. Miért tette tönkre országunk legmagasabb hivatalának betöltésére szóló esélyeit néhány órányi bűnös élvezetért?
1986 vége felé Ivan Boesky befektető elismerte, hogy illegálisan szerzett információk alapján folytatott kereskedést a tőzsdén. Elítélték, büntetése az lett, hogy százmillió dolláros bírságot fizessen a kormánynak, és soha többé ne folytasson tőzsdei tranzakciókat. Vajon mi késztethetett törvénytelen lépésekre egy már igen sikeres embert - aki olyan vagyont halmozott fel, amilyenről mások csak álmodnak - csupán azért, hogy gazdagságát még jobban gyarapítsa?
Az újságcikkek címei a hozzájuk hasonló híres emberekről szólnak, ám távolról sem csupán rájuk jellemző, hogy bűnös kívánságoknak engedve tehetségük legjavát vesztegetik el. Ott van például az a kanadai hölgy, aki a Decision magazin 1988. januári számában mondja el történetét: hogyan lett egyre erősebb a vonzódása egy Doug nevű férfihoz a munkahelyén. Ez a hölgy boldog házasságban élt, és mint írja: "A hűtlenség állt a legtávolabb tőlem, amire csak gondolhattam."
Ennek ellenére élvezettel hallgatta Doug hiúságát legyezgető bókjait, mígnem "hamarosan már a személyes problémáimról is beszéltem neki, és olyan bizalmas dolgokat tártam fel előtte, amiket egyedül a férjemmel lett volna szabad megosztanom. Mielőtt észbe kaphattam volna, a gondolataimon mind erősebb képzelődés lett úrrá. Eleinte csak néha fantáziáltam, de azután odáig jutottam, hogy szinte minden gondolatom e körül a férfi körül forgott. Képzeletben újra és újra felidéztem, milyen lenne Douggal együtt lenni. A férjem iránti hűség olyan színtelennek tűnt már a rám váró, hívogató kapcsolathoz képest. Hogy nagyobb legyen a kísértés, Doug ajánlatot tett: találkozzunk munkaidőn kívül."
Szerencsére (vagy inkább azt kell mondanunk: a gondviselés folytán) ez a hölgy megszakította a kapcsolatot, mielőtt még Doug ágyában kötött volna ki. Később még visszatérünk rá, hogyan szabadult a kényszerítő vágy karmaiból, amely romlással fenyegette az életét. Most csak annyit szeretnék hangsúlyozni: mindannyian sebezhetőek vagyunk az elemi erejű kívánságokkal szemben - az ehhez az asszonyhoz hasonló átlagkeresztényeket is beleértve.
Szomorú tény, hogy Amerikában évente nyolcmilliárd dollárt költenek pornográfiára, és minden héten száz új pornóvideó kerül forgalomba. Úgy becsülik, az alkoholizmus következtében minden esztendőben hatmilliárd munkaóra vész kárba az Egyesült Államokban. 1985-ben ez a nemzet egyedül az állami lottózókban mintegy huszonkétmilliárd dollárt kótyavetyélt el; ehhez az összeghez még hozzáadhatjuk a törvényesen működő kaszinókban és a különböző illegális fogadások folytán elszórt milliárdokat.
Ráadásul - sajnos ezt kell mondanunk - ezek az adatok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Sok más kimutatást közölhetnénk az elterjedt kokain- (és más tiltott, illetve legális kábítószerek okozta) függőséggel kapcsolatban is; nem beszélve a szükségtelen kacatok vásárlásáról, arról, hogy egyre nagyobb adósságba verjük magunkat, csak hogy a hőn óhajtott dolgokat azonnal megvehessük magunknak; az elhízáshoz vezető és egészségünket veszélyeztető féktelen étvágyról - és így tovább. Úgy gondolom, túlzás nélkül állíthatjuk: olyan társadalomban élünk, ahol az embereket ellenállhatatlan kívánságok uralják.
Egy ősrégi probléma
Ám hibát követnénk el, ha úgy vélnénk, a bűnös vágyaknak való behódolás csak modern korunkra jellemző. A Szentírásban sok világos példát találunk ugyanezzel kapcsolatban. Ott van Sámson, aki az erejéről és végső soron az életéről mondott le, amikor fellobbant benne a szenvedély egy pogány nő iránt. Noha Delila botrányosan nyilvánvaló szándékkal törekedett arra, hogy Sámsont ellenségei, a filiszteusok kezébe adja, hősünket megvakította testi gerjedelme és önteltsége, és mészárszékre vont birkaként tette sorsát a nő kezébe.
A vagyonos nemesifjú azért fordított hátat az üdvösségnek, mert jobban szerette a pénzt Krisztusnál, aki arra kérte, hogy ossza szét a javait, és legyen a tanítványa. Ugyan érezte magában a fennkölt késztetést az Úr követésére, de a materializmus visszatartó ereje nagyobb volt. A magvető példázatában Jézus tökéletes leírást adott az ilyenfajta kényszeres kívánságról: "Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem." (Mt 13:22)
Az ostoba Nábál eldobta magától az életet, a családjáét és szolgáiét is kockára tette, mert ez a részeges és kapzsi ember megtagadta a segítséget Dávidtól - a királytól, akit Isten kent fel. Dávid és emberei megoltalmazták a gazdag Nábál nyájait és munkásait, ő mégis otromba módon elutasította, hogy ételt adjon Dávidnak, sőt sértéseket vágott a fejéhez. Miközben pedig Dávid arra készült, hogy elégtételt vegyen a tisztességén ejtett gyalázatért, Nábál királyi lakomát csapott, és úgy berúgott, mint az albán szamár. Egész háztartását csakis a felesége, Abigail bölcs közbenjárása mentette meg a pusztulástól.
Az emberek életét uraló bűnös, kontrollálhatatlan vágyak végkifejlete a Róma levél 1. Részében tárul fel. Pál apostol itt olyan emberekről ír, akik "bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett... Annakokáért adta is őket az Isten szívök kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék... Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel..." (Róm 1:21, 24, 29) És a sor folytatódik, világosan mutatva, milyen hitványságokra képes a mindent leuraló kívánságoktól vezérelt ember.
A legtöbb esetben az emberek nem tudják, hogy rosszat tesznek, amikor teret adnak helytelen késztetéseiknek. Amint a Róma levél rámutat: "bár az Istent megismerték..." - valahogy mégis a bűnt választják. Miért? A válasz egyszerű: a bűn kívánsága erősebb bennük, mint az a vágy, hogy engedelmeskedjenek Istennek, és az Ő tetszését keressék. Mihelyt pedig valaki behódol a kísértésnek, és úgy dönt, áthágja Isten törvényét, legközelebb és azután ezt még könnyebb lesz megtenni. Nem kell sok idő hozzá, és a bűn szokássá válik, majd elkezdi őt irányítani. A végeredmény pedig: zsarnoki erejű, ellenállhatatlan kívánság - és egy szellemi vereségre kárhoztatott élet.
A Biblia ezt a folyamatot így jellemzi a Jakab levélben: "Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül" - szokássá váló, folyamatosan elkövetett bűnt -, "a bűn pedig teljességre jutván" - amikor már emésztő erejűvé nőtte ki magát - "halált nemz" (Jak 1:14-15-ben).
Nagyjából ugyanezt egy bölcs ember ezekkel a szavakkal fejezte ki: "Először kialakítjuk a szokásainkat, majd a szokások formálnak bennünket." A lelkész és író, A. W. Tozer pedig így fogalmazott: "Mindannyian annak végtermékei vagyunk, ami után sóvárgunk." Azok pedig, akiknek szokásait és kívánságait a bűnös szükség uralja, biztos úton haladnak a szellemi pusztulás felé.
