[…] Fontos észrevennünk, hogy Jézusnak ezeket a szavait fordították ki leginkább magukból a kereszténység története folyamán. Itt van rögtön az első:
“Boldogok a lelki szegények”.
[…] A végén ez már úgy nézett ki, hogy “boldogok a szegények”. Erre egy külön rend is szerveződött, akik szegénységi fogadalmat tesznek. De kérlek, lapozz velem együtt az 5Móz 28-hoz, hogy együtt nézzük meg, mi Isten véleménye a szegénységről! Olvasol itt olyat, hogy
“…és megáldalak téged szegénységgel”?
Ilyen tanítás nyilván csak olyan körökben lehet népszerű, ahol a jólétet bűnként lehet beállítani, míg a szegénységet érdemként tüntetik fel. Vagy akár a betegséget. Gyakran hallani keresztényektől ilyen kijelentéseket:
“Milyen alázatosan tűri a betegséget, amit Isten rá kimért”
De hadd kérdezzek valamit: hol olvasod a Bibliában azt, hogy Isten valakire betegséget mér ki? S főleg, hogy az illető ettől alázatot tanul? Az nem alázat, hogy vízvezeték-szerelő vagyok, és egy tudományos vitán nem foglalok állást a génkutatással kapcsolatban! Az nem alázat, hogy bemész egy szobába, ahol 20 centivel alacsonyabb a plafon a testmagasságodnál, ezért meggörnyedve állsz benn. Vagy mit gondolsz? Ha bejön egy nálad alacsonyabb ember, aki bőven kiegyenesedve áll meg melletted, az azt fogja mondani, hogy:
“Hű, milyen egy alázatos ember, hogy meghajolva áll itt a szobában”?
Dehogy mondja ezt! A vak is látja, hogy ha akarnál sem tudnál mást tenni, mint ott görnyedezni! Az ember így nem tanúsít alázatot! Ilyen esetekben az ember nem alázatos, hanem a betegség alázza meg az embert! A betegség, amelyet Jézus magára vett, hogy ne mi roskadozzunk alatta!
Ez az Isten igazsága! Ebben kellene végre hinnünk!
(Forrás: H.P. prédikációjának parafrázisa)
