Egy fiatal keresztény nő őszintén le akarta tenni az életét az Úrért, és tisztességes, egyenes életvitelt vezetett. Ám egy végzetes alkalommal engedett a kísértésnek, és szexuális bűnbe esett. Utána bűntudat emésztette, és gyötörte a tudat, hogy a szüzességét többé nem nyerheti vissza.
Hívő lévén vajon megvallotta bűnét Istennek, megtért belőle, és elfogadta, hogy Ő megtisztítja - az 1. János levél 1:9 útmutatása szerint? Bár így tett volna! Ehelyett bedőlt a sátáni hazugságnak - úgy gondolta, az új kezdet lehetősége örökre elveszett számára -, és minden elővigyázatosságát félredobva válogatás nélkül cserélgette partnereit, rengeteg férfival alakított ki viszonyt. Amikor ennek eredményeként teherbe esett, még azt sem tudta biztosan, ki lehet a gyerek apja.
A megcsalattatás tönkretesz
Ennek a szegény lánynak az esete azt a két utat illusztrálja, ahogyan a bűnös kényszerítő vágyak még Isten gyermekein is uralmat vehetnek. Először is, az ördög a hazugságok elhitetésével csaphat be. Az ellenség képes rá, hogy port hintsen a szemünkbe, ahogyan Ádámmal és Évával is tette, és teszi azóta is.
Ami a fent említett ifjú hölgyet illeti, képes volt őt meggyőzni arról, hogy számára Isten nem szerető mennyei Atya, hanem egy szigorú, meg nem bocsátó bíró. Minden ennek ellentmondó, világos bibliai bizonyíték dacára elfogadta a hazugságot: a bűne túl szörnyű ahhoz, semhogy Isten megbocsásson neki.
A Példabeszédek könyvében Salamon a bolondságot egy asszony képében személyesítette meg, akinek e szavakat adta a szájába: "Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja: A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges! És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!" (Péld 9:16-18)
Sajnos túlságosan is sok keresztény elég naiv ahhoz, hogy felüljön az efféle hazugságoknak, és elhiggye: a lopott dolgok jobbak a tisztességgel szerzett javaknál, a tiltott örömök pedig élvezetesebbek a tisztáknál. Egy gyógyulófélben levő alkoholista például bedől a hazugságnak, hogy "egy gyűszűnyi itóka" nem árthat meg. A kéjvágy rabjául esett férfi elhiszi, hogy ha egyetlen tizennyolc éven felülieknek ajánlott filmet megnéz, az még "kezelhető ügy", nem fog visszaesni tőle. Egy szerencsejátékos úgy gondolja, egy kis fogadás még nem nagy dolog. A szenvedélyétől szabadulni igyekvő kokainfüggő pedig ragaszkodik a véleményéhez, miszerint semmi rossz nincs abban, ha közel marad a régi, még szenvedélybeteg társaihoz.
Való igaz, a megcsalattatásra való emberi hajlam - még keresztények körében is - úgy tűnik, szinte határtalan. A Sátán jól tudja ezt, és nagyon ügyesen szövögeti hazugságait.
A múlt fogságában
Nyitó történetünk bemutatja a kontroll második eszközét is, ami az ördögnek egy különösen hatékony hazugsága. Arról a hitetésről van szó, amely így hangzik: ha elestünk valami bűnben, utána már végzetszerűen arra vagyunk ítélve, hogy újra és újra megismételjük a bukást. A cél: gondoljuk úgy, hogy a múltunk irányít. Ahogyan a bukás történt, mindig úgy kell lennie.
A Sátán ebben az esetben arra az igen erős bűntudatra játszik rá, amely természetszerűleg elönt bennünket, ha vétkezünk. Elcsüggedünk, reménytelen esetnek látjuk magunkat, úgy következtetünk, hogy képtelenek vagyunk talpra állni az Úrban, és beletörődünk: nekünk újra ugyanúgy el kell követnünk a bűnt. Mikor azután ez a sorsunkra vonatkozó jóslat beteljesedik, negatív énképünk és a kísértésben való elbukás félelme igazolást nyer és tovább erősödik. Ilyen módon azután valóban minden alkalommal egyre könnyebb vétkezni.
Egy író, akinek a témában jó meglátásai voltak, ezt mondta: "A bűnök a csüggedés talaján szaporodnak. Az egyik vétek könnyen a másikhoz vezet, és máris ördögi körbe keveredtél, míg meg nem érted: a múltadnak nem kell uralnia a jövődet."
A feloldatlan bűntudat előkészíti a bűn megismétlését az életünkben, s emellett más negatív következményei is vannak. Fizikai betegséget is okozhat például. A lebukás miatti aggodalom gyomorbántalmakhoz vezethet. Az azzal járó feszültség, hogy az ember megpróbálja elfelejteni vagy letagadni a múltban elkövetett vétkeit, csapást mérhet az egészségre. Egyes orvosi vélemények szerint a páciensek közel fele önmagában attól meggyógyulna, ha tudnának hinni abban, hogy bűnbocsánatuk van.
A bűntudat az Istenbe vetett hitet is gyengíti. Nehéz Őbenne bízni, ha azt várjuk, hogy azért, amit tettünk, bármikor lesújthat ránk a bárdjával.
Egyesek önmagukat büntetik - valamiféle lelki vagy akár fizikai vezekléssel - abbéli hiábavaló erőfeszítésként, hogy engesztelést szerezzenek a bűneikért. Úgy vélik, bírságot kell fizetniük a kudarcaikért, és a lényeget tekintve képtelenek elfogadni Jézus áldozatát, amelyet az ő érdekükben hozott meg. Mások éppen ellenkező előjelű hibát követnek el: jótettekkel próbálják megbékíteni Istent. Úgy érzik, ha az idejükkel, pénzükkel és erőfeszítéseikkel másokon segítenek, Ő azt tudomásul veszi, és úgy könyveli el, hogy kiegyenlítették a számlát.
Természetesen Isten kegyelme nem így működik. Jézus már engesztelést végzett a bűneinkért, és kiegyenlítette tartozásunkat - ezt a Biblia nagyon világossá teszi. Sok keresztény mégis igyekszik a maga nyakába venni az egészet, mert fel nem oldott bűntudata erre készteti.
