Pénz, pénz
Az első fejezetben Ivan Boesky példájával mutattam rá az ellenállhatatlan pénzsóvárság problémájára. A legerősebb kívánságok egyikéről van szó, amely materialista és karrierközpontú társadalmunkban fékevesztve tombol. Igazából semmi sem új a nap alatt; világos példát láthatunk erre az Ószövetségben, ha Józsué könyvét fellapozzuk.
Józsué könyve 6. fejezetében láthatjuk, milyen nagy győzelmet adott Isten Izrael gyermekeinek Jerikónál. Arra utasította őket, hogy hét napon keresztül masírozzanak a város körül, majd a hetediken a papok fújják meg a trombitákat. Ekkor a védőfalak leomlottak, Izrael pedig beviharzott és elfoglalta a várost.
A hódításra vonatkozó isteni útmutatások között szerepelt az is, hogy Izrael népe semmilyen értéket ne vegyen magához - nem lesz hadizsákmány. Itt történt a baj. Egy Ákán nevű héber férfi nem engedelmeskedett a parancsnak. Meglátott egy kis aranyat, ezüstöt, szép ruhát, és máris nem bírt a mohósággal. Elemelte ezeket a dolgokat, és elrejtette a sátra alatt.
Ennek eredményeképpen amikor Izrael Ai kicsiny városa ellen fordult, Isten népe gyalázatos vereséget szenvedett. Az Úr megengedte, hogy veszítsenek egy sokkal silányabb hadsereggel szemben, mert egyetlen ember semmibe vette a rendelkezését. Amikor azután Isten Józsué előtt leleplezte Ákán bűnét, és ő magyarázatot kért, Ákán így felelt: "Láttam ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt és egy arany vesszőt, amelynek súlya ötven siklus volt, és megkívántam ezeket, és elvettem ezeket, és ímé elrejtve vannak a földben, a sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van." (Józs 7:21)
Ez az ember nemcsak önmagát volt hajlandó veszélybe sodorni, hanem a családját (büntetésből mindannyiukat halálra kövezték) és az egész népet is, csak hogy kielégítse az anyagi javak utáni sóvárgását. Valóban, ahogy a Megváltó mondta: "Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is... Senki sem szolgálhat két úrnak... Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak." (Mt 6:21,24) Aki szereti a pénzt, mindent megtesz a megszerzéséért, tekintet nélkül a következményekre.
A pénz szerelmesei azonfelül nem ismerik ezt a szót: "elég". Már említettem, hogy Ivan Boesky roppant gazdag volt, mégis áthágta a törvényt, csak hogy növelje a nyereségét. A texasi Hunt testvérek apai örökség folytán már dollármilliárdok fölött rendelkeztek, amikor szinte mindent elveszítettek, mert megpróbálták fölvásárolni a világ ezüstpiacát a vagyon további gyarapításának reményében.
Jézus tökéletesen leírta a hozzájuk hasonlók gondolkodási sémáját az ostoba gazdagról mondott példázatában: "Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom az én termésemet."
Ez az ember olyan sok áruval rendelkezett, hogy nem tudta mindet elraktározni - sokkal többel, mint amennyire szüksége volt. Vajon mihez kezdett vele? Talán az éhezőkre gondolt? Vagy eladta a felesleget, és Istennek adta hálaáldozatként? Netán gazdasági tanszéket alapított a jeruzsálemi egyetemen? Nem, ezek közül egyik sem jutott eszébe. "És mondta: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!" Az egészet magának akarta felhalmozni, hogy hízásnak induljon és lustálkodhasson - mit sem törődve Istennel vagy mások szükségleteivel.
Isten véleménye tömör és velős volt ezzel az emberrel kapcsolatban: "Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek?" Majd Jézus levonta a végkövetkeztetést: "Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag." (Lk 12:16-21)
Kérlek, értsétek meg: nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy valaki a pénz és a rajta vehető dolgok rabszolgájává váljon. A hitelkártya könnyű elérhetősége milliók számára nyitott ajtót a súlyos adóssághoz, és gyakran még fel sem fogják, mi történt, amikor már nagyon komoly a baj. Az átlag amerikai felnőttnek hat hitelkártyája van. Egy kis ruhavásárlás itt, néhány ajándék ott, alkalmi éttermi kiruccanások, és így tovább - az adósság gyorsan felhalmozódik, és gyakran gyorsabban, mint ahogy törleszteni lehetne. Felmérések szerint a hitelkártyát használók közül minden hatodik ember adóssággal küszködik.
A hozzájuk hasonló átlagemberek alapvető problémája ugyanaz, mint Ivan Boeskynek és más gazdagoknak: sohasem elégszenek meg azzal, amijük van. Egyre többet és többet akarnak. Nem érik be az Isten adta gondviseléssel, tehát hitellel próbálják föltornászni magukat a jövedelmük biztosította életszínvonal fölé. Évről évre erősebb láncok tartják őket a materializmus rabságában, és az egésznek az adósság a hajtóereje.
Egy népszerű lökhárító-matrica szerint "az nyer, aki a legtöbb játékkal hal meg". Csakhogy semmi sem áll távolabb az igazságtól.
