Ε szó: otthon, úgy hangzik, mint egy szép költemény, vagy mint az esküvői harangszó, de hangja ennél is lágyabb, kedvesebb és szívhez szólóbb. Legyen az nádfödeles kunyhó vagy pompás palota, egyre megy - a szülői ház, ha még oly igénytelen is, mindig szülői ház marad, mert a föld kerekségén semmiféle hely sem hasonlítható hozzá. Bárcsak övezné falait mindenkor örökzöld folyondár és tetejét födné be mindenkor friss moha! Csiripeljetek és csevegjetek vidáman ti verebek és fecskék e drága hajlék körül, amely örömöm és nyugalmam elhagyott otthona.
Minden madár szereti a fészkét. A bagoly a régi várromot, amelyet a hold világít meg, tartja a legszebb lakásnak és a róka abban a tudatban él, hogy a domb alatt lévő kis verem a legkellemesebb lakóhely. A gazdám lova is tudja, mikor megyünk hazafelé s akkor nem kell többé ostor, mert teljes erejével azon van, hogy minél hamarabb otthon legyen. Én magam is azt gondolom, hogy a hazafelé vezető út a legszebb út a világon. Saját kéményem füstjét sokkal jobban szeretem, mint más tűzhelyének a lángját. Mindig kedves látvány számomra, ha e drága hajlék füstje kanyarogva száll a fák fölött és lassan elenyészik a magasban. A hideg burgonya jobban ízlik a saját asztalomon, mint a szomszédom asztalán a sült hús és sehol a világon nincs az akácnak oly kellemes illata, mint az ajtóm előtt.
Ha vendégségben vagyok, ott is jól érzem magam, mert mindennel ellát a házigazda, de ez mégsem az édes „otthon". „Erezd magad úgy, mint otthon" - mondja a barátom -, mert köztudomású, hogy otthon lenni annyit jelent, mint jól érezni magunkat. „Mindenütt jó, de legjobb otthon!" És joggal, mert otthon valóban otthon vagyunk és kell- e ennél több? Itt senki sem veszi tőlünk rossz néven, ha jobb az étvágyunk és nem kell félnünk az éjszakától, hogy nyirkos ágyba fektetnek. Saját otthonában, várában - mint király a palotájában -, bizton érzi magát az ember, és nem kell félnie, hogy ezért büszkének tartják.
Minden kakas úr a saját szemétdombján és a komondor is oroszlánnak érzi magát a saját udvarán. Otthon nem kell minden szót a mérlegre tenni, mintha ellenség közt élnénk, mert mihelyt az ajtó be van csukva, a szabadság levegőjét szívjuk és senki sem figyel, vagy kémkedik körülöttünk.
Tudom, hogy sok olyan hely van, ahonnan pompás kilátás nyílik szebbnél-szebb tájakra, de ismerek egy helyet, amely e tájakat számomra felülmúlja szépségben s ez Szántó János szobája, ahol egy teáskannában víz forr a tűzhelyen, a tűzhely előtt pedig macska fekszik és alszik. Felesége a széken ül és köt, a gyerekek pedig oly vígan ugrálnak a szobában, mint báránykák a mezon. Különös tény, amelyet sokan kétségbe vonnak - de ez éppen az illetők hitetlenségét bizonyítja hogy a saját gyerekeink messze vidéken a legszebbek és a hasonló korú gyermekeknél mindig egy-két kilóval nehezebbek. Ha karunkon ülnek vagy játszunk velük, nem fáradunk el úgy, mintha ezt idegen gyerekkel tennénk. De így van ez a többi dologgal is. Például a vidék öt kilométeres körzetben a legszebb, mert házunk annak közepén van, a kertünk pedig valóságos paradicsom, mert a házunkhoz tartozik.
Nem tudom megérteni, hogy némely ember miért tölti estéit a kocsmában, amikor a saját otthona sokkal kellemesebb és olcsóbb. Órákat töltenek a borosüveg mellett s a sok ostobaság mellett megfeledkeznek az otthon hagyott családról, akik elfáradnak az utánuk való vágyakozásban. Pénzük a kocsmáros zsebét tömi, holott ez a feleséget és a gyerekeket illetné, és a bor, amit a pénzükért kapnak, tulajdonképpen a bolondok teje, amelybe az eszüket fullasztják. Az ilyen betyárokat nyilvánosan kellene megverni, akik pedig őket a bűnre csábítják és verítékükből élnek, azok megérdemelnék, hogy az ostor vastagabb végét érezzék a hátukon.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
