2011. március 2., szerda

Spurgeon: Gondolatok a gondolatok felett

Nincs annyi óra egy évben, mint amennyi gondolatunk lehet egy órában. A gondo­latok csoportosan röpülnek, mint a gólyák és rajzanak, mint a méhek. Nem lehet meg­számolni őket, mint ősszel a hulló falevele­ket. Úgy vonzzák egymást, mint egyik lánc­szem a másikat. Az ember nyugtalan termé­szetű. Gondolatai úgy táncolnak, mint nyári estén a szúnyogok, s szállnak, mint az idő. A gondolat fontos tényező. Sok kis gondolatból fejlődik a bűnök sokasága. Egy homokszem könnyű és mégis azt mondja bölcs Salamon, hogy egy csomó homok nehéz. Ahol sok a gyerek, ott az anyának is sok a dolga. Vi­gyázzunk gondolatainkra, mert ha ellensé­günkké válnak, terhünkre lesznek és a rom­lásba rántanak.
A jó gondolatok szívünket mennyei énekkel töltik be, mint madarak tavasszal a határt, de a gonosz gondolatok agyonnyom­nak, mint fűben a kígyó.

Az emberek azt gondolják, hogy a gondo­latok szabadok és vámmentesek. De nem a Sátán részéről! Senkit sem lehet bíróság elé állítani a gondolatai miatt, de legyünk bizto­sak, hogy mindegyikről el kell számolnunk az utolsó napon. A bűn a gonosz gondolatok­nál kezdődik. A gondolat olyan komló, amelyből bűn erjed, tapló, amely a Sátán kí­sértésének szikráját felfogja. Köpülő, amely­ben a képzelet a tejszín, s szándékok és ter­vek vajává áll össze. Fészek, amelybe minden gonosz madár belerakja tojásait. Ahogy a tűz megemészti a vékony gallyat is és a hasábfát is, Isten éppúgy megbünteti a go­nosz gondolatot, mint a gonosz tettet.
Ne gondolja senki, hogy a gondolatok is­meretlenek Isten előtt. Van egy ablak, amely a lélek legbensőbb szobájába nyílik. Ezt az ablakot nem lehet redőnnyel lezárni. Ezen az ablakon - ahogyan mi az üvegen át a kaptárba -, belénk pillant az Úr. A Biblia azt mondja: „A halálnak és elmúlásnak he­lye is az Úr előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve!" (Péld 15,11) Isten éppúgy látja a szívet, mint az arcot. Előtte nincs titok. Ami a szívben történik, azt Isten - aki min­dent lát - olyan tisztán látja, mint az orszá­gút forgalmát.

Némelyek azt mondják, hogy a gonosz gondolatok akaratlanul támadnak bennünk. Ez lehet, de az a kérdés, vajon gyűlöljük-e őket? Nem tilthatjuk meg a rablóknak, hogy ne nézzenek be az ablakunkon, de ha ajtót nyitunk nekik és örömmel üdvözöljük őket, akkor hasonlók vagyunk hozzájuk. Nem tilt­hatjuk meg a madaraknak, hogy fejünk fe­lett elrepüljenek, de azt nem kell megenged­nünk, hogy a fészküket a hajunk közé rak­ják. Ha hiú gondolatok kopogtatnak, ne nyissunk nekik ajtót!
Ha gonosz gondolatok támadnak ben­nünk, ne engedjük meg, hogy azok uralkod­janak felettünk. Ha valaki ide-oda forgat egy falatot a szájában, azt azért teszi, mert ízlik neki. Az az illető, aki gonosz gondola­tokkal foglalkozik, szereti e gondolatokat s hajlandó tettekké változtatni őket. Gondolj az ördögre és megjelenik előtted. Ha a bűn körül forognak a gondolataid, nemsokára a kezed is azt teszi. A csigák nyálkát hagynak maguk után s ugyanígy a gonosz gondolatok is. A nyű nyom nélkül repül, de a gonosz gondolatok, mint a kígyó, nyomot hagynak maguk után.

Ahol nagy a forgalom a gonosz gondola­tokból, ott sok a sár és a piszok. Ha egy go­nosz gondolattal egyszer foglalkoztunk, megtalálja a kulcsot a lelkivilágunkhoz s így ismét bejut a szívbe. Sőt mi több, akár akar­juk, akár nem, visszatér és hét gonosz szel­lemet hoz magával, amelyek rosszabbak ná­la és ami ebből következik, azt senki sem tudja előre (Mt 12,44-45). Dédelgesd csak a bűnt a gondolatok ölén és majd meglátod, milyen naggyá nő! Mártsd a kócot petróle­umba s ha tűz közelébe jut, tapasztalod, hogy milyen könnyen lángra lobban. Márts egy embert gonosz gondolatokba és ha alkal­ma adódik, nyílt bűnökbe esik. Azért a józan ész azt parancsolja, hogy őrködjünk napon­ként gondolataink felett.
A jó gondolatok áldást hozó vendégek, fo­gadjuk őket örömmel. Vendégeljétek meg őket gazdagon és hívjátok meg minél több­ször. A jó gondolatok - mint rózsák az emlé­kezet korsójában - jó illatot terjesztenek maguk körül. Ahogy a tyúk a kis csibéket szárnyai alatt melengeti, úgy ápoljunk mi is minden jó gondolatot. Mint a szegény ember báránykáját - amely gazdája asztaláról élt, evett és ivott (2Sám 12,3) -, úgy becsüljük meg mi is a jó gondolatokat. A tiszta gondo­latokból az Úr Jézus követőihez méltó sza­vak születnek, a jó cselekedetek előmozdítói, amelyek az újjászületett ember ismertetője­lei.
Hogy a véka tiszta maradjon a pelyvától, legjobb színig tölteni búzával. Ha a rossz gondolatokat távol akarjuk tartani magunk­tól, a legjobb, ha lelkünkben az isteni dolgok nagy választékát raktározzuk el. Bárcsak együtt mondhatnánk Dáviddal:
Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. (Zsolt 94,19)