Spurgeon: Az adósságról 2.

Ma olyan kényesek az emberek, hogy a világért sem ennék meg azt, amiért szüleik valamikor örömmel adtak volna hálát az Is­tennek. Ezek az emberek addig csiklandoz­zák az ínyüket a drága ételekkel, amíg a szegényházba nem jutnak. A vajas kenyérre orrfintorítva néznek, később pedig megelé­gednének a mezőről lopott répával is.
Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér! Aki napi nyolc garast keres, de nyolc tallért költ más pénzéből, az nemcsak bolond, hanem gazember is. Mindenki a saját zsebéhez szabja a kiadásait - ez az én tanácsom mert ha hitelre vásárolt szövetből adósságra csináltatsz ruhát, az annyi, mintha lopnád.

Az adósok ritkán kerülik el a hazugsá­got, mert a tartozás törlesztését olyan időre teszik, amiről előre tudják, hogy akkor nem lesz pénzük. Miután elmondták a mentegetődzések hosszú sorát, újabb hitegetésekkel hosszútávú hazudozók lesznek, mint a táv­futók és a versenylovak.
Ha állandóan kölcsönből élsz, s még nem hazudtál - majd most fogsz! Ha a kölcsön hazugsággal jár, ki tagadja annak veszé­lyességét?
Természetes, hogy vannak kivételek és nem akarom e helyről azokat a becsületes embereket ostorozni, akik önhibájukon kí­vül jutottak nehéz helyzetbe. Azt tapasztal­tam, hogy az adósság hasonlít a mocsárra vagy egy óriási szemétgödörre. Szerencsés az az ember, aki ki tud mászni belőle, ha egyszer beleesett.

Ha az ördögöt meghívjuk ebédre, nehéz utána kirakni a szűrét, ezért jobb nem is kezdeni vele. Ha egy tyúk tojt már egyszer egy helyre, akkor oda ismét tojni fog. Ha va­laki csinált már egyszer adósságot, akkor valószínű, hogy újból csinálni fog. Aki ma egy garassal tartozik, holnap már egy tallér­ral lesz adós. Aki ma csak bokáig jár a sár­ban, az holnap már térdig süllyed bele. Ne tartozz senkinek egy garassal sem, s akkor nem lesz soha tíz tallér adósságod.
Ha valaki nyugodtan akar aludni, vegye meg egy adósnak az ágyát, mert az nagyon puha, különben nem aludt volna benne olyan édesen! Úgy látom, hogy ez az ember­típus idővel olyan érzéketlen lesz, mint az a szamár, amelynek hátán a gazdája jó né­hány botot tört össze. Véleményem szerint a becsületes ember inkább lesoványodik, sem­hogy kölcsönvett pénzen meghízzon és in­kább tűri a szomjúságot, minthogy hitelbe vásárolt itallal oltsa szomját. A ki nem fize­tett számlák gombostű módjára szurkálják az ember lelkiismeretét. A hitelbe vett disz­nó folyton röfög. Aki adósságmentes, az gondmentes!

Ha a szomszédomtól kölcsönkérnék egy ásót, tartanék attól, hogy éppen az én ke­zemben törik el, ezért nem is ásnék vele olyan nyugodtan, mintha a sajátom volna. Ha azonban az ásó árával még az üzletben tartoznék s tudnám, hogy nem tudom kifi­zetni, szégyenemben a saját sírom ásásához fognék. A Biblia azt tanítja: „Senkinek semmivel ne tartozzatok" (Róm 13,8) - ami nem annyit jelent, hogy fizessétek ki az adósságotokat, hanem hogy egyáltalán ne legyen olyasmi, amit utólag kell megfizetni.
A becsületességhez tartozik, hogy a számlámat rendezzem. Előbb légy becsüle­tes és azután nagylelkű. Undorodom az olyan emberektől, akik lopják a libát és az aprólékot elajándékozzák. Sok esetben a jámborság a csalás takarója.
Nézzétek meg Semmirevalóné asszony­ságot! Úgy ki van készítve és olyan, mint egy páva. Semmirevaló úr pedig luxuskocsin hajt a klubba. Neve, természetes, hogy ott szerepel a jótékonysági egyesületek névsorá­ban. Szegény hitelezőinek pedig alig van be­tevő falatjuk. Szégyen és gyalázat, hogy annyi előkelő szélhámossal találkozunk! Ha csak tőlem függne, azonnal megfosztanám őket hamis eleganciájuktól! Lenyíratnám a hajukat és hat hónapig darócruhában öltöz­tetném őket. Énmiattam lehetnek akármi­lyen „finom urak", megmutatnám, hogy a taposómalomban a kis és nagy tolvajok ugyanazt a táncot járják. Ha képviselő vagy miniszter lennék, befolyásomat arra hasz­nálnám, hogy az előkelő csalóknak ez az osz­tálya ne bírja el hazánk éghajlatát. Mivel azonban ezt nem tehetem, tollat ragadok el­lenük s haragomat ezen az úton engedem szabadon.
Jelszavam: Azonnal fizess és a legkisebb tartozást is törleszd! Kis számlák könnyen kiegyenlíthetők. Törleszd az adósságot és tudni fogod, mivel tartozol. Jobb, ha vacsora nélkül fekszel le, mintha adóssággal éb­redsz!

Bűnünk és adósságunk sajnos mindig több van, mint gondoljuk. Itt egy kicsi s ott egy kevés, s mielőtt észrevennénk, nyakig ülünk benne. Az apró kiadások ürítik ki az erszényt. A pénz kerek és könnyen gurul.
Észnélküli János, mert jó üzletet remélt benne, összevásárolt mindent, azt is, amire szüksége sem volt, de nemsokára kénytelen volt mindenét eladni, még azt is amire szük­sége lett volna. Szomorúan tapasztalta, hogy nagyon rossz üzletet csinált. Nem tud­ja barátaitól megtagadni, hogy kezességet vállaljon értük. Nagyszerű lakomákat ren­dez, nagylábon él, feleségének fényűzést biz­tosít, alkalmazottai felett nem gyakorol el­lenőrzést. Idővel persze meglepetten döbben rá, hogy a fizetési határidő elérkezett és méltatlankodik, ha a hitelezők követelően lépnek fel ellene. Pénzét a gondatlanság
földjébe vetette és csodálkozik, hogy sze­génységet arat. Azt reméli, hogy valami sze­rencsés véletlen folytán kiszabadul szorult helyzetéből s épp ezért még súlyosabb hely­zetbe kerül. Nem gondol arra, hogy az alap nélküli remény és várakozás bolonddá teszi az embert. Keserves helyzetében üres zseb­bel megy a vásárra és alku nélkül vesz meg mindent. Világos, hogy ezen az úton mind jobban belekeveredik a mocsárba. Ezek után üzérkedni kezd és ravasz cselhez folyamo­dik, mert az üres zsák nem áll meg önmagá­ban. De nem megy semmire, mert a furfan­gos fogások olyanok, mint a pókháló, amely csak apró legyet fog és azt is hamar kifújja a szél. Ahogy cipőt nem lehet itatóspapírral talpalni, vagy törött ablakot jéggel pótolni, épp úgy nem lehet egy rossz forgalmú üzle­tet csalással megmenteni. Ha az emberek rájönnek a csalásra, a csaló úgy jár, mint a templomba tévedt kutya - mindenki belerúg - vagy úgy néznek rá, mint a lőporos hordó­ra, amely senkinek sem kívánatos szom­széd.

Sok adós olyan, mintha elvesztette volna a józan belátását. Azt gondolja, hogy a köl­csönök felvételével egyidejűleg megszabadul tartozásaitól. Az ilyen emberek azzal fizet­nek Péternek, amit Páltól kértek és azt gon­dolják, hogy ezzel a módszerrel enyhítettek szorult helyzetükön, pedig csak az egyik lá­bukat húzták ki a sárból, míg a másikkal annál mélyebbre süllyedtek. Nehéz volna egy tojást megnyírni, vagy kopasz fejről egy hajszálat kitépni; de mindkettő könnyű do­log ahhoz képest, ha üres zsebből adósságot kell fizetni. Sámson erős és hős volt, még­sem tudott pénz nélkül adósságot törleszte­ni, és bolond az, aki abban a hitben ringatja magát, hogy neki ez furfanggal sikerülni fog.
Banktól kölcsönt kérni olyan, mint ami­kor a fuldokló kétélű kardba kapaszkodik; mert ha az uzsorások pénzt kölcsönöznek, akkor addig kopasztják a libát, amíg csak toll van rajta.
Ha valaki meg akar szabadulni az adós­ságától, csökkentse a kiadásait és szaporítsa a bevételét. Ha az erszényed kimerült, élj szerényebben! Ne higgy abban, hogy adóssá­got mással is lehet törleszteni, mint pénzzel, ígéretek adósságot és adósságok ígéreteket szülnek, de ígéretekkel adósságot törleszte­ni nem lehet. Más az ígéret és más a törlesz­tés. Az istenfélő ember szava legyen olyan megbízható, mint Isten Igéje. Nem szabad ígérni, ha az ígéret betartására nincs kilá­tás, mert aki pénzt ígérettel törleszt, nem érdemel hitelt.

Attól tartok, hogy mindezt elmondhat­tam volna a gazdám kakasának vagy a tyúkjának is, ha olyanok hallgatták, akik megszokták, hogy a másét költik. Az ilyen emberek az egyik fülükön be, a másikon pe­dig kiengedik a jó tanácsot. Ám legyen úgy, de aki nem akar hallani, annak éreznie kell és aki nem tanul a más kárán, az drágán okul a sajátján.