2011. március 18., péntek

L.Sumrall: Miért válunk rabokká? 2.

Mennyit érek?

Egy másik, könnyen deformálható szükségünk arra irányul, hogy fontos embereknek ismerjenek el bennünket, hogy érezhessük: valamiképp jelentős személyek vagyunk a világban. Úgy tűnik, az ez iránti igény különösen a férfiakban igen erős. A mi kultúránkban a fontosság mércéje az, hogy mi a munkád, mennyi a pénzed, és milyen anyagi javak fölött rendelkezel. Nagyrészt ez magyarázza, hogy olyan emberek, mint Ivan Boesky, akiknek máris több a pénzük, mint amennyire valaha szükségük lehet, ezután is illegális eszközökhöz folyamodnak további milliók megszerzése érdekében.

Azon a szinten viszont, ahol a legtöbbünk él, az elismerés keresése gyakran akkor válik fájdalmasan nyilvánvalóvá, amikor az ember nyakig eladósodik, mert úgy érzi, muszáj motorcsónakot, autókat, luxusházat és más hívságokat vennie, amit egyébként nem engedhetne meg magának. Megesik aztán, hogy amikor a meggondolatlan befektetés nem hoz gyors hasznot, hanem a vállalkozás csődbe jut, az illető mindent elveszít.

A következő történet egy befektetési tanácsadótól származik. Az egyik korábbi ügyfele tekintélyes summát takarított meg, mire nyugdíjba ment egy nagyvállalattól. Ez az ember mégis mindig arra alapozta az önbecsülését, hogy képes-e megfialtatni a pénzét, és állandóan úgy érezte, bizonyítania kell. Tehát több kockázatos ingatlanügyletbe is belevágott, és ehhez nagy kölcsönöket vett fel. Amikor azután a gazdaság hanyatlani kezdett azon a vidéken, ahol élt, az üzleti ügyei is egyre rosszabbul mentek, mígnem a csőd szélén találta magát.

Sok férfi ezenkívül a nőkre gyakorolt vonzerejével méri az önértékelését. A televízió és a mozifilmek állandóan azt az ideált sulykolják, hogy az a valóban férfias, követésre méltó férfi, aki gyönyörű nőket bűvöl el egyetlen mozdulatával, ahogy a székre dobja a kalapját - mint James Bond, a képzeletbeli kém. Tragikus módon a valóságban az eredmény gyakran az, hogy az e képnek megfelelni igyekvő férfiak házasságon kívüli ügyekbe keverednek.

Biztonságban vagyok?

Az elismerés utáni vággyal majdhogynem ellentétes szükséglet a biztonságérzet. A biztonságkeresés által motivált emberek nem akarnak gyors profittal kecsegtető, veszélyes vállalkozásokba fogni. Ők inkább olyan szokásoknak válhatnak rabjaivá, amelyekről úgy vélik, nagyobb biztonságot nyújtanak a számukra. Például a szegény környezetben felnőtt vagy valamikor állásukat vesztett férfiak munkamániás viselkedést vehetnek fel; így próbálják nélkülözhetetlenné tenni magukat a főnökük szemében. Olyan nők pedig, akiknek a szép otthon jelenti a biztonságot, súlyos adósságba verhetik a családot, mert folyton lakberendezési tárgyakat és lakásdíszeket vásárolnak.

Én is hallottam ilyen asszonyról. Erős bizonytalanságérzéssel küszködve nőtt fel, és gyermekkori körülményeit értelmezve úgy képzelte, a kulcs a biztonsághoz egy gyönyörű, takarosan berendezett otthon - aminek ő sohasem örülhetett.

Azután egy nap a férjével egy kisebb örökséghez jutottak, és ő késlekedés nélkül új házat vett belőle. Miközben igyekezett berendezni biztonságos kis fészkét, szenvedélyes vásárló lett. Néhány rövid év alatt a pénz elfogyott, és sajnálatos módon most sem érezte magát nagyobb biztonságban, mint azelőtt. Sőt, még rosszabbra fordult a helyzetük a férjével, mert csak úgy tarthatták fenn az újabban megszokott életstílust, hogy többet költöttek a bevételüknél, és örökösen adósságba kerültek.

Manapság sokan mintha a jó fizikai kondícióval azonosítanák a biztonságot. Társadalmunk annyira kívánatosnak tartja, hogy mindenki fiatalnak és jó erőben lévőnek látsszon, hogy az emberek hajlamosak úgy gondolkodni: örökre huszonöt évesnek kell kinézniük - ha társat akarnak találni és meg is tartani, ha nagy baráti körrel és jó szociális státusszal kívánnak rendelkezni, és a munkahelyükön előre akarnak jutni. Minden évben dollármilliókat költenek tehát diétáskönyvekre, diétás ételekre és fogyasztópirulákra, fitneszklubokra, kondigépekre, a legutolsó divat szerinti ruhákkal teli szekrényekre, arcfiatalító műtétekre, zsírleszívásra. Kétségbeesetten vívják soha véget nem érő harcukat a testsúlyuk és a korosodás természetes következményei ellen.