Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2. Cziónból, a tökéletes szépségűből feltündöklött az Isten –
3. jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4. Szólítja az eget felülről és a földet, hogy ítélje népét.
5. Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6. És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten ítélni készül. Széla.
7. Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8. Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9. nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10. Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11. ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12. Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13. Eszem-e én a bikák húsát s a bakok vérét iszom-e?
14. Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15. és szólíts engem a szorongatás napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16. A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit neked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17. Holott te gyűlölöd az oltatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18. Ha tolvajt láttál, cimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19. Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20. Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21. Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22. Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23. A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
