Megérintett… Ó, megérintett engem.
Ó, az öröm, amely elárasztja lelkem.
Valami történt, és most már tudom
Megérintett – és teljessé tett engem.
Elénekeltük egyszer, kétszer és újra és újra. Akiknek ismeretlen volt a szöveg vagy a zene, azokat is hamarosan magával ragadta az éneklés. Elfelejtve, hogy objektív újságíróként voltam jelen, azon kaptam magam, hogy együtt éneklek a többiekkel. Az erőteljes, hullámzó dicséret felemelkedett.
Azután Miss Kuhlman abbahagyta az éneklést, és csak állt ott az óriási tömeg előtt, karjai kitárva, arca felfelé fordítva, szemei becsukva, és ajkai imát formáltak, miközben mi tovább énekeltünk. Az arca mintha fénysugarakat bocsátott volna ki. Úgy tűnt, teljesen belefeledkezett az Istennel való bensőséges beszélgetésbe. Azután előrefelé mozdult, és telt alt hangján egy új refrént kezdett énekelni: „Lelkem ujjong…” A zenészek a hangja minden árnyalatára és ösztönzésére rá voltak hangolódva, és vezetésükkel elkezdtük énekelni a Mily nagy vagy Te című dalt.
Az előadóteremben az emberek mindenhol felemelt kezekkel énekeltek. Szabadság volt azon a helyen. Szabadság arra, hogy bár ki kiöntse szívét Teremtője előtt. Szabadság arra, hogy köszönetet mondjon Megváltójának. Szabadság a Szent Szellem vételére.
Azután Miss Kuhlman megszólalt. Egy percnyi csendes imára szólította fel a tömeget. Az orgona lágy zenével aláfestést nyújtott szavainak, ahogy megszólaltak a sípok.
– Erő van Jézus nevében – mondta lágyan a mikrofonba.
Ahogyan beszélt, mély, szent csend telepedett az óriási gyülekezetre, amelyet csak az itt-ott felhangzó, tompított felkiáltások törtek meg: „Kedves Jézus!”, és „Dicsőség Istennek!”
Miss Kuhlman folytatta:
– Tudjuk, Atyánk, hogy csodák fognak ma történni ezen a helyen. Érezzük a Szent Szellem áldott jelenlétét. Megígérjük, hogy Neked adunk minden méltánylást, minden dicsőséget azért, ami itt történni fog. Öntsd ki ránk a Te Szellemedet, Jézus nevében…"
