CHARLES PARHAM gyógyító szolgálata 1897-ben azt követően kezdődött el, hogy súlyos szívbetegségéből maga is meggyógyult. Néhány hónappal gyógyulását követően már az isteni gyógyulás üzenetét hirdette, és imádkozott a betegekért. 1898-ban Topekába költözött, ahol nagy elődeihez hasonlóan ő is egy hit-gyógyító otthont alapított. Az itteni csodálatos gyógyulások hírére az egész országból jöttek ide az emberek gyógyulásért.
Parham azonban szeretett volna más gyógyító szolgálatok által is tanulni, ezért 1899-ben Chicagóban meglátogatta Dowiet, majd Nyackban Simpson Beracha otthonát, és tanulmányozta Gordon bostoni szolgálatát is. 1901-ben egyháztörténeti jelentőségű eseményre került sor. Bethel bibliaiskolájában Parham elsőként és először tanította azt, hogy a nyelveken szólás a Szent Szellemben való keresztség elválaszthatatlan része, és ennek a szellemi megtapasztalásnak ez az egyetlen bibliai bizonyítéka. Ez a tény adta a pünkösdi mozgalom tanításának újdonságát. Parham megfigyelte, hogy ahol az isteni gyógyulásra hangsúlyt helyeztek és meg is tapasztalták azt, ott a nyelveken szólásról mint a Szent Szellem keresztség bizonyítékáról szóló tanítását sokkal könnyebben elfogadták. Így a gyógyító mozgalom közvetlenül is előkészítője volt a pünkösdi üzenet befogadásának, illetve a pünkösdi mozgalomnak.
Parham 1905 telén egy önálló bibliaiskolát nyitott a texasi Houstonban, ahol a pünkösdi üzenetet is tanította, és imádkozott a jelenlevők Szent Szellem keresztségéért. Hallgatói között volt egy néger szentség-mozgalmi testvér, akit WILLIAM J. SEYMOUR-nak hívtak. Amikor Parhamot meghívták Los Angelesbe, hogy egy kis helyi gyülekezetben tanítson a pünkösdi megtapasztalásról, akkor Parham saját elfoglaltságai miatt, Seymourt küldte el maga helyett. Seymour Los Angelesben az Azuza Street 10. számú házban kezdett el összejöveteleket tartani. A házban történt események már-már legendás hírére egyre többen érkeztek ide, és tömegesen keresztelkedtek meg Szent Szellemben, szóltak nyelveken, és gyógyultak meg mindenféle betegségekből. Az Azuza Street 10. számú házban olyan erős volt a Szent Szellem jelenléte, hogy egy alkalommal még a tűzoltókat is kihívták, mert a ház tetején tüzes lángnyelvek jelentek meg éppen úgy, mint Pünkösdkor. Ezek az események az „Azuza utcai ébredés" néven váltak ismertté. Ekkor született meg a pünkösdi mozgalom, amely az Azuza utcából kiindulva, az egész világon elterjedt
1906 és 1932 között Amerikában országszerte alakultak pünkösdi gyülekezetek. 1906 nyarán Seymour arra kérte Parhamot, hogy legyen segítségére az Azuza utcai szolgálatban. Ezután Parham meghívást kapott - a Dowie halálát követően széthullóban levő - Sión városából is, ahol nagyon sikeres összejöveteleket tartott. Sión lakói az isteni gyógyuláson keresztül újra megtapasztalták Isten jelenlétét, a Szent Szellem keresztséget, és szóltak nyelveken. Parham sioni szolgálatának eredményeképpen Sión városa az új pünkösdi üzenet terjesztésében a világon a második legjelentősebb központtá vált.
Parham végiglátogatta a gyógyulás üzenetével az Alexander Dowie által alapított Keresztény Katolikus Gyülekezet különböző csoportjait is. Ezeket az alkalmakat felhasználva valamennyiüket meggyőzte a pünkösdi tanításról, így lettek a gyógyító mozgalom által létrehozott gyülekezetekből pünkösdi gyülekezetek. A pünkösdi mozgalom tehát nem csupán tanításában, hanem szervezetileg is kifejezetten a gyógyító mozgalomra épült. Az isteni gyógyulás és a pünkösdi üzenet parhami összekapcsolásának köszönhetően Sionból számos független gyógyító, pünkösdi evangélista származott.
A Sionból származó gyógyító pünkösdiek
FRED F. BOSW0RTH (1906) legismertebb tagja volt ennek a csoportnak. Összejövetelei a legnagyobb amerikai és kanadai csarnokokat is megtöltötték, mivel alkalmanként mintegy 20 000 embert vonzottak. Bosworth egy felekezetektől független nagy gyülekezetet alapított Texas államban, Dallas városában, ahol a csodák mindennapos jelenségek voltak. Ő volt a rádióevangélisták úttörője, miután ő alapította meg a Nemzeti Rádiós Ébredési Evangélisták (National Radio Revival Missionary Crusaders) szervezetét, amely az első ilyen jellegű társaság volt. Rendszeres műsorait Chicagóból kezdte közvetíteni. F. F. Bosworth a II. világháborút követő gyógyító ébredés evangélistáinak jelentős forrása lett az ébredés technikai kérdéseit és különösen a gyógyító szolgálatokat illetően.
1924-ben megjelent könyve, a „Krisztus a gyógyító", a gyógyulásról szóló tanítások összefoglalása, és a témában ma is az egyik legjelentősebb irodalom. Nemzetközi hatása a 40-es és az 50-es években is érezhető volt, elsősorban William Marrion Branham szolgálatán keresztül, akinek éveken át közvetlen munkatársa volt. Bosworth később az Isten Gyülekezetei (CG) nevű pünkösdi csoporthoz csatlakozott.
Ugyancsak Sionból származott John G. Lake, aki világméretű evangélizációs gyógyító szolgálatot alakított ki, amely Dél-Afrikában bizonyult különösen gyümölcsözőnek. Lake itt az ország legnagyobb pünkösdi szervezetének, az Apostoli Hit Missziónak a megalapításában is közreműködött. John G. Lake és Charles Parham szolgálatának eredményeként lépett a gyógyító pünkösdi szolgálatba Gordon Lindsay is.
Érdemes még megemlíteni, hogy a több kisebb szentség mozgalmi csoportból két nagy gyülekezet szerveződött, a Zarándok Szentség Gyülekezet és a Nazarénus Szentség Gyülekezet (amely nem azonos a nazarénus egyházzal), és mind a két egyház hitelvi nyilatkozatában is lefektette a betegekért való imádkozás tanítását.
Összefoglalóan elmondható, hogy a gyógyító mozgalom gyermekén, a pünkösdi mozgalmon, és unokáján, a karizmatikus mozgalmon keresztül továbbra is a kereszténység legnagyobb hatású tanítása és gyakorlata maradt.
Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.
