2016. július 7., csütörtök

Az isteni gyógyítás teológiája 1.

Hogyan szabadulhatok meg a betegségektől, a fájdalmaktól? Isten törődik-e az evilági életem­mel, a fizikai testemmel? Vajon mi az akarata, az, hogy egészséges legyek, vagy az, hogy alázattal tűrjem a szenvedéseket? A gyógyító mozgalom­ban a gyakorlati tapasz­talatok tették szükségessé, hogy ezekre a kérdésekre elméleti választ is keressenek. F.K.L. és Ruff Tibor összeállítása a mozgalom teológiájának fejlődését tekinti át.

A „gyógyító mozgalom" euró­pai képviselőinek egyike, BLUMHARDT szerint a betegség a bűn következménye, és a gonosztól ered. Ebből következik, hogy a bűnbocsánat és a gyógyulás szoros összefüggésben vannak egymás­sal. Blumhardt ezért rendszeresen felszólította a hívőket, hogy vizsgálják meg a szívüket, és vallják meg titkos bűneiket Istennek. Vallják be vétkeiket azoknak, akik el­len elkövették, és - amennyiben le­hetséges - tegyék is jóvá azokat. A tiszta és alázatos szívre Blumhardt nagy hangsúlyt fektetett, mivel szerinte nem érhető el gyógyulás anélkül, hogy az illető szelleme és Isten között ne lenne a bűnbocsá­nat által hitből való, jó kapcsolat.

A gyógyuláshoz Istennel való együttműködésre van szükség. A betegséghez a keresztényeknek felháborodással és ellenkezéssel kell viszonyulniuk, gyakorolniuk kell hitüket Istenben, és imádkozniuk kell azért, hogy Isten szabadítsa meg őket a gonosztól. Véleménye szerint Isten orvosok és gyógyszerek nélkül gyógyít, mivel a gyógyulás Krisztus szenvedése miatt biztosított. De sohasem buzdította az embereket arra, hogy - ha szükségét érzik - bármelyikről is lemondjanak.

OTTO STOCKMAYER a gyó­gyítás legfontosabb alapelvét fek­tette le, amely szerint a betegség­ből való gyógyulást nem lehet el­választani a megváltás egészétől. Megállapítását a Máté 8,16-17. és az Ézsaiás 53,4. igeversek kapcsolatára alapozta.

„Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől."

„Az est beálltával pedig vivének hozzá sok démonizáltat, és egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket, és meggyó­gyított minden beteget; Hogy betel­jesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlensé­günket, és Ő hordozta a mi betegsé­günket."


A két Ige közötti kapcsolat azt mutatja, hogy Istennek semmikép­pen nem akarata, hogy az emberek fizikai gyengeségekben és betegsé­gekben szenvedjenek, különben miért helyezte volna ezeket Jézus Krisztusra a Golgotán. Ennek nincs értelme, ha Istennek célja van a betegséggel. Isten ígéretei nem az önmegváltáson alapulnak, de az embereken múlik azok realizálása.

Hangsúlyozta, hogy a beteg hívőket nem szükséges a gyógyító vagy csodatevő erők ajándékával rendelkezőkhöz irányítani, mert bármely igaz ember buzgó imája sikeres lehet. Mindez a megszentelődés és a bűntől való teljes megtisztulás fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen csak az igaz ember imája hallgattatik meg.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.