Amikor kereszténnyé válásunk során beleszületünk Isten országába, rájövünk, hogy egy ellenséges szellemi birodalommal, a Sátán birodalmával vívott háborúba kerültünk. Ez ügyben nincs választási lehetőségünk. Azért nincs, mert a birodalom, amelyhez tartozunk háborúban áll, részei vagyunk a háborúnak. Rájövünk arra is, hogy különféle ellenségeink vannak, de a leghatalmasabb és a legfélelmetesebb a magasságban lévő lázadó angyalok birodalma, amely a Sátánnak, Isten ősellenségének, irányítása alatt áll.
Mivel ilyen hatalmas ellenségeink vannak, mindannyiunknak meg kell szereznünk azt a védelmet, amelyet Isten biztosított számunkra. A Korinthosziaknak írt első levél 11:10-ben Pál elmagyarázza, hogy a keresztény asszonyoknak szükségük van a felettük álló szellemi tekintély védelmére, amit egy megfelelő fejfedő jelképez. De ez csupán egyetlen példa arra az alapelvre, amelyet általában minden keresztényre alkalmazhatunk – mind férfiakra, mind nőkre. Minden kereszténynek szüksége van arra, hogy a megfelelő szellemi tekintély védelme alatt álljon.
Tekintély alatt
A Lukács evangéliuma 7:1-10. feljegyzi, hogyan küldött egy római százados néhány zsidó vént Jézushoz, hogy kérjék tőle, gyógyítsa meg szolgáját, aki már a halál torkában volt. Jézus felajánlotta, hogy elmegy és imádkozik a szolga gyógyulásáért, de a százados azt felelte:
„Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek, hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.”
„Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam. És ha az egyiknek azt mondom: Eredj el! – elmegy. Vagy ha a másiknak: Jövel! – eljő. És ha a szolgámnak [szólok]: Tedd ezt! – azt teszi.”
Amikor azt mondta, „én is hatalom alá vetett ember vagyok”, azzal a százados elismerte, hogy Jézus hatalma a szellemi birodalomban megfelelt annak a hatalomnak, amellyel ő rendelkezett a hadsereg állományában a római sereg századosaként. Mindkét esetben egy felsőbb tekintélyi forrásnak engedelmességből származott a hatalmuk. A százados számára a hatalom forrása a római császár volt. Jézus számára a hatalom forrása Isten, az Atya volt.
Figyeljük meg azt is, hogy a százados nem azt mondta – ahogyan sokan tennék –, hogy „hatalmam van”, hanem azt, hogy „hatalom alá vetett vagyok”. Megerősítette a Szentírás egy alapelvét: ahhoz, hogy valakinek hatalma legyen, hatalom alatt kell lennie. A hatalom mindig felülről jön.
A Máté evangéliuma 28:18-ban Jézus a feltámadása után azt mondta: „Nekem adatott minden hatalom a mennyen és a Földön.” Létezik egy lefelé irányuló tekintélyi láncolat Istentől az Atyától, amely Jézuson a Fiún keresztül a világmindenség minden egyes helyzetére érvényes. A Korinthosziaknak írt első levél 11:3-ban Pál kifejti, hogy van egy lefelé irányuló tekintélyi láncolat, amely a Földön minden családban jelen van: „Minden férfiúnak feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfiú, a Krisztusnak feje pedig az Isten.” A tekintély Istentől az Atyától, Jézuson a Fiún keresztül irányul a férjre, és a férjen keresztül a feleségre.
Ami pedig az otthonokra igaz, az élet minden más területére is vonatkozik. Vonatkozik minden keresztényre. Minden kereszténynek szüksége van arra, hogy helyes tekintélyi védelem alatt legyen. Az a keresztény, aki nincs tekintély alatt, védtelen keresztény.
Fordította: Marton Katalin
