Reinhard Bonnke - Hit 7.

Ajándékok a helyi gyülekezet számára

Ez a kis kitérő az Egyházzal kapcsolatosan rendkívül fontos volt. Így látjuk világosan magunk előtt a Szent Szellem áhított megnyilvánulásainak színhelyét. A Bibliának az öt szolgálati ajándékról szóló kijelentését - akiket Krisztus ad az Egyháznak - sokan úgy értelmezik, hogy itt a világegyházra kell gondolnunk, de legalábbis gyü­lekezetek nagy csoportjára. Abban az időben azonban, amikor Pál írt a gyülekezeteknek, még semmiféle univer­zális csoport nem létezett. Mikor arról beszél, hogy Krisz­tus ajándékokat adott az Egyháznak, ez valójában Isten ideális elképzelése minden egyes helyi gyülekezet szá­mára (Ef 4,11), jóllehet ezt az ideált nem minden esetben sikerül elérni.

Ezt mondja tehát Isten Igéje, és könnyen lehet, hogy a mi tradicionális gondolkodásmódunk több kiigazításra szorul. A kitűzött cél tehát az, hogy a helyi gyülekezetben teljes érettségre építsük fel az embereket, hogy bővölködjenek minden szellemi áldásban és minden ajándékban, ahogy a korintusi gyülekezet is. Bár ez magából a szóból nem kikövetkeztethető, feltételeznünk kell, hogy az Egyházban hűséges és rendszeresen odalátogató emberek gyűlnek össze. A pásztori levelek azt sugallják, hogy minden esetben volt egy bizonyos számú tagság, akik rendszeresen találkoztak, és stabil közösséget formáltak. Azok, akik az egyik gyülekezetből a másikba kószálnak arra hivatkozva, hogy ők a világegyház tagjai, a Pál által alapított gyülekezetekben gyanús személyeknek lettek volna nyilvánítva, mert ha az Egyház csupa ilyen ingatag személyből állna, egyházépítésről nem is beszélhetnénk. Minden egyes bibliai mintára épülő gyülekezet Isten által teljes jogúnak elismert szellemi valóság, és alkalmas arra, hogy az ajándékok megnyilvánuljanak benne, akár van szorosabb kapcsolata más gyülekezetekkel, akár nem.

A feladathoz képest

Isten az elhívásunkhoz és a szolgálatunk jellegéhez ké­pest ad nekünk hitet. Ha azt akarja, hogy felvállaljunk egy kitűzött célt, megadja a hozzá szükséges hitet is. Nem tudunk róla, hogy Smith Wigglesworth Mózeshez hasonlóan kettéválasztotta volna a tengert, de arról sem, hogy Mózes úgy gyógyította volna a betegeket, mint Wigglesworth. Nincs tudomásunk róla, hogy Müller Il­léshez hasonlóan tüzet hozott volna le a mennyből, vagy szembeszállt volna korának uralkodójával, de arról sem, hogy Illés kétezer árvát táplált volna hit által. Mindenki­nek a maga helye szerint!

Ha hegyeket kell elmozdítani, arra is lesz elegendő hit, de nem máskülönben! Egyes vezetők szolgálata a szó szoros értelmében egész nemzetekre kihat. Mégis csak azt csinálják, amire elhívást kaptak - és ebben gyakorolják hitüket. Nem mindenkin keresztül történnek hatalmas csodák - nyilvánvalóan nem ez az ajándékuk - viszont a fél világot betöltik az evangéliummal. Sokak hitajándéka nagyon szembetűnő. Mindazonáltal, ha a világ valamely eldugott sarkán, a nyilvánosságtól távol kell is munkálkodnunk, ugyanaz az ajándék fog működ­ni rajtunk keresztül is.