David Wilkerson - Az Úr dicsőségének hatása 4.

3. Isten dicsőségének egyik legfontosabb hatása bennünk, az egymással való kapcsolatunk megváltozása.

Amint ezt a dicsőséges megnyilvánulást elfogadjuk, meg kell hogy változzunk mások felé, nem folytathatjuk életünket a régi módon. Minden meg kell hogy változzon!

Pál tisztán figyelmeztet: ”Ha az Úr megmutatta nektek, hogy mily gyengéd, kedves az Ő szeretete felétek, akkor ti is ezt az Isteni természetet mutassátok egymás felé!” “Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivetessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megbocsátva egymásnak miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek!” (Efézusbeliek 4:31-32)

Pálon keresztül Isten így szól hozzánk: “Ti láttátok az én dicsőségem és ismeritek az én természetemnek mivoltát, hogy kegyes és könyörületes vagyok, hosszú-tűrő és megbocsátásra kész. Azt akarom, hogy ti is ezt mutassátok egymás felé!”

Habár Mózes jól értette, hogy mi ez az Isteni Dicsőség, egy esetben nem reprezentálta ezt Isten népének. Türelmetlen lett az engedetlenségük miatt és haraggal ütött botjával a sziklára, mondván: “Ti kemény nyakú forradalmárok!”

Isten nem fogadta ezt kedvezően. Amikor az Ő dicsősége nyilvánvalóvá lett számotokra, - az Ő jósága, kedvessége, kegyessége és irgalmassága- nem fogja eltűrni, hogy ti hibásan képviseljétek Őt mások felé. Mózes nem képviselte ekkor az Isteni dicsőséget Izráel felé és ezért Mózes, aki az Ó-testamentum egyik legszelídebb Istenfélő alakja volt, nem lehetett részese Isten “teljességének”. Isten nem engedte, hogy az Ígéret földjére belépjen!

Jézus illusztrálja ezt az egyik példabeszédében, melyben egy szolgának az összes adósságát elengedte Mestere. A szolga Mestere tehát hihetetlen jóságot, kegyelmet és megbocsátást tanúsított iránta. Ez a szolga azonban alig hogy megbocsátást nyert, egy másik szolga felé fordult, aki neki volt adósa egy sokkal kisebb összeggel de nem tudta megfizetni, elkezdte ezt az embert fojtogatni, követelve az adósság megfizetését. Az, aki megbocsátást és mély szeretetet kapott nem mutatott kegyelmet mások felé.

Jézus azt mondja ebben a példabeszédben; “Ti nem képviselitek az Atya szeretetét! Ő megízleltette veletek hihetetlen dicsőségét, jóságán és bűneitek megbocsátásán keresztül, mégis mindezt tapasztalván nem vagytok jó képviselői a világban!”

Pál így foglalja ezt össze; “Légy kegyelmes mivel Ő is kegyelmes volt hozzád!” A szó “kegyelmes” itt a görög szóból ered (misericordia). A teljes jelentősége ennek a szónak az, hogy “vedd szívedre mások nyomorúságát enyhítve és nyugtatva őket.” Kegyelmesség azt jelenti, hogy magatokra veszitek egy másik személy fájdalmát!

Pontosan ezt teszi az Úr a mi irányunkban is. Hányszor vette Jézus a ti nyomorúságotokat és szenvedéseteket magára és a bocsánat megadásával megnyugtatott titeket? Hányszor beszélt hozzátok kedves szavakkal, újra és újra, ismételten eltörölve könnyeiteket, habár nem érdemeltétek ezt?

Kérdezlek akkor, hogy van az, hogy ti nem találtok kegyelmet a szívetekben az iránt, aki nyomorúságban és fájdalomban szenved? A görög szó gyökere “szívesség-kedvesség” két másik szóban van elrejtve; “üzenet “(oracle) és “gyengéd érintés”. Vagytok-e ti a reménység hirdetői keresztény felebarátotok felé a Krisztusban, tudtok-e ajánlani egy reményadó szót az Úrtól, gyengédséggel nyugalmat nyújtva? A Szentírás szerint ti vagytok a szeretet hirdetői és Jézus képviselői!

A szó “szánalom, részvét” azt jelenti, hogy légy rokonszenves mások fájdalmával, szenvedésével és légy készen segíteni. Az nem azt jelenti, hogy menj embertársadhoz, és azt mondd; “ Barátom, egyenesen az égből van egy üzenetem számodra, azért szenvedsz, mert bűn van az életedben!”

Ha ez igaz, ő ezt úgyis tudja és valószínűleg Jeremiás siralmával fog válaszolni; “Mértékkel fenyíts meg engem Uram, nem haraggal, mert különben elmorzsolsz engem! Már elég mélyre süllyedtem, ne taszíts engem mélyebbre…!”

Ha Isten dicsősége megnyilvánult számotokra, és tudjátok, hogy mit jelent az Ő szeretete, kegyelme, és bocsánata, és ez napról napra változtat titeket, akkor Jézus azt kéri tőletek, hogy vigyétek az Ő dicsőségét és sugározzátok annak fényét a körülöttetek lévő világra. Az idő megérett arra, hogy abban a szeretetben éljünk és cselekedjünk, amit az Úr szüntelenül áraszt felénk!

Dicsőség az Ő szent nevének!