Az Efeszosziaknak írt levél 1:22-ben Pál azt mondja, hogy Isten „Őt [Jézust] tette mindeneknek fölötte az egyház fejévé.”
A görög szó az egyházra az ekklészia. Eredeti értelemben az ekklészia a városállamoknak (mint Athén is) azokat a polgárait jelentette, akik a város együttes kormányzata voltak. Amikor keresztényekre alkalmazzák, azt jelenti, hogy Jézus a megváltói munkáját a tekintélyével felruházott egyházon keresztül gyakorolja, ami az ő ekklésziája.
Krisztus tekintélye alatt lenni, ebből adódóan, azt jelenti: helyes viszonyban állni az egyházával. Nem igényelhetjük Krisztus tekintélyének védelmét magunk felett, ha nem fogadjuk el azt a tekintélyt, amivel az egyházát felruházta.
Ezt világosan bemutatja Pál apostollá rendelése. A Timotheosznak írt első levél 1:1-ben Pál így nevezi magát: „Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint.” Pál apostolságának a legmagasabb jogforrása egy döntés volt, amelyet Isten, az Atya, és Isten, a Fiú hozott, a mennyben. Azonban az „apostol” meghatározása: „akit küldtek”. Pál apostolsága addig nem vált hatályossá tehát, amíg ki nem „küldték” egy helyi gyülekezetből, Antiókhiából.
A Cselekedetek 13:1-ben Pált (még Saulként) öt férfi egyikeként tartották számon, akikről azt írták „próféták és tanítók”. Majd a Szent Szellem vezetésére válaszolva, a másik három férfi a kezét rátette Barnabásra és Saulra, és kiküldték őket. Ezután mindkét férfit apostolnak nevezték (lásd: Csel 14:4,14) Pál apostolságáról a mennyben határoztak, de csupán akkor lett hatályos, amikor ismertté vált, és érvényesült a Föld egyik helyi gyülekezete által.
A több mint ötven éve tartó világméretű szolgálatban mindig igyekeztem elismerni és tiszteletben tartani Krisztus tekintélyét, amely a helyi gyülekezeten keresztül működik. Lydiának és nekem – azután Ruthnak és nekem – első dolgunk volt, hogy mindig azonosultunk egy helyi közösséggel, akárhol is volt a lakhelyünk. Amikor kimentünk a szolgálati utunkra, hivatalos kiküldöttjei voltunk egy helyi gyülekezetnek. Amikor visszatértünk, beszámoltunk a gyülekezetnek, amelyik kiküldött minket. Ez volt a gyakorlat, amelyet Pál és Barnabás alapozott meg a Cselekedetek 13:3-ban és a 14:26-27-ben.
Néhány keresztény tökéletes gyülekezetet keres. Be kell ismernem, hogy a több mint ötven év alatt soha nem találtam még ilyen gyülekezetet. De viszont azt is be kell ismernem, hogy ha valaha találtam volna ilyen gyülekezetet, hiába csatlakoztam volna hozzá, mert csatlakozásom után nem lett volna többé tökéletes! Ugyanakkor hálás vagyok minden jóért, amit kaptam a különféle, tökéletlen gyülekezeteken keresztül.
Fordította: Marton Katalin
