A hit ajándéka által minden lehetségessé válik. Már a közönséges hit is rendkívüli embereket hoz létre - noha nem minden egyháztagról mondható el, hogy jeles példája volna ennek a serkentő erőnek. Egyesek a növekedésnek még csak azon a kezdeti szakaszán tartanak, ahol hangzatosan kijelentik, hogy tűzön-vízen át Istent követik - de csak ha nem esik az eső! Pál és Silás Filippiben a szörnyen összevert hátukkal hálaadó összejövetelt tartottak a sötét börtöncellában, majd még azon éjjel vízkeresztséggel szolgáltak, mielőtt még idejük vagy alkalmuk lett volna felgyógyulni a borzalmas ütlegekből. És ez még nem minden, hiszen azt olvassuk, hogy mikor távozásuk előtt az ottani hívőkkel találkoztak „[Pál és Silás] vigasztalák őket". Tehát a véresre korbácsolt hátú Pál és Silás vigasztalta az ott maradó keresztényeket (Csel 16,40)!
Ilyen elképesztő lehetőségeket nyit meg előttünk a hit ajándéka. Ez valami egészen, más mint távol maradni a vasárnapi istentiszteletről, mivel a szombati meccsen az esőben összeszedett megfázás reggelre súlyosbodott, vagy mert felgyűlt a sok, hétközben elmaradt tennivaló, mialatt izgalmas marhaságokat néztünk a tévében, vagy mert éppen fáradtnak érezzük magunkat. „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, ezt mondja az Út." Ha ebben hiszel, szokásaid meg fognak változni - az egészségedről nem is szólva!
Valami fontosat tanulhatunk meg a hit és az engedelmesség szavakból. A görögben a hitetlenség (apisztia) és az engedetlenség (apeitheia) ugyanabból a tőből származnak. Ahhoz, hogy engedelmeskedj Istennek, hitre van szükséged, hitet pedig akkor kapsz, ha engedelmeskedsz. Az engedelmesség maga a hit, mert a hit azt jelenti, hogy azt teszem, amit Isten mond. Nem mentség az, hogy nem vagy képes megtenni - hiszen hit által minden lehetséges, és Isten mindnyájunknak felajánlja a hit ajándékának erőforrását. Igenis lehetséges rendkívüli dolgokat végrehajtani! Hétköznapi emberek is képesek saját korlátaikon messze túl cselekedni, ezt a történelem is igazolja. Jézus így provokálta hallgatóságát: „Mit cselekesztek másoknál többet?" (Mt 5,47) Ha a Szent Szellem „hit"-esei vagyunk, a lehetetlennel is megbirkózunk!
Ez a kereszténység egyik legfőbb ismertetőjegye. Isten bennünk végzett munkájának pontosan az a fémjelzője, hogy olyan területekre küld bennünket, melyeket még senkinek nem sikerült meghódítania. Gondolj csak arra a történetre, amikor Péter a vízen járt! Vagy öt kilométernyire bent a galileai tengeren, az éjszaka közepén a tanítványok hirtelen észrevették, hogy Jézus közeledik feléjük a vízen. Mivel azt hitték, kísértetet látnak, babonás rémületükben rekedtre sikoltozták magukat. Jézus azonban szólt hozzájuk: „Én vagyok az". Péter pedig ismerte Jézust. Tudta, hogy bizonyos dolgokat, amiket Jézus véghezvisz, az egész világmindenségben csak Ő tud megtenni - például azt, hogy szóljon neki, Péternek hogy cselekedje meg a lehetetlent.
Ez volt tehát a vízen járó alak személyazonosságának „savpróbája". A következő kihívást intézte a „kísértethez": „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken". Az igazi kihívást azonban Jézus intézte Péterhez, aki el is indult a hullámokon Krisztus irányába. Ez a hit ajándékának megnyilvánulása volt. Jézus arra szólítja fel az embereket, hogy nagyobbak legyenek, mint amilyenek önmagukban lennének. Ha Jézust szeretnéd követni, tudnod kell, hogy Ő ilyen. Nem arra hív el, hogy liliomokat szagolgass, vagy réti boglárkákat szedegessél! Az akadozó nyelvűek prédikálni kezdenek! Halászemberekből emberhalászok lesznek! Prostituáltak Istent szeretőkké válnak. A nyomorékok járnak! Ezek Jézus, az igaz Isten munkájának jelei, aki téged is arra hívott el, hogy olyasmire vállalkozzál, ami magadtól soha eszedbe nem jutott volna!
Természetesen az Isten parancsolatainak megcselekvése az igaz hívő bizonyítványát is kiállítja, ugyanakkor kijelenti a hit ajándékát is. „Az én Istenem által táboron is átfutok." „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Senkinek nincs hite hegyeket elmozdítani, míg a hegyeket el nem kell mozdítani! A hit azonban megadatik mindenhez, amivel Isten megbíz bennünket - ha megtesszük. Nem helyénvaló a hit nagyságáról beszélni. A megfelelő időben a feladat méretéhez illeszkedő hit-szerszámot fogunk készhez venni.
Formula-hit
Mindenképpen nagyszerű dolog hitben pozitív „megvallásokat" tenni. A pozitív beszéd előmozdítja a pozitív magatartást. Mindezt azonban nem szabad doktrínává fejlesztenünk, mert ez már nincs benne a Bibliában. Annak titka, hogy rábírjuk Istent valaminek a megcselekvésére, nem pusztán a megfelelő szavak kimondásában, a helyes formula használatában, a pozitív beszédben rejlik. Meglehetősen riasztó az a feltételezés, hogy Istent cselekvésre lehet bírni a megfelelő beszédtechnikával, és hogy az így kimondott dolgokat Isten tényleg meg is teszi. Ha bizonyos élmények alapján ez így is tűnt - és bizonyságot mindig mindenre lehet találni -, akkor az illetőknek bizonyára valóságos hit volt a szívükben, és ez volt az igazi ok. A hit hozza létre a csodák világát, ez a hajtóerő. Dávidnak Góliáttal szembeni kihívását gyakran szokták idézni annak példájaként, hogyan jön a győzelem a pozitív megváltáson keresztül. Amit ilyenkor nem szoktak elmondani, az az, hogy Góliát is tett egy pozitív megvallást - és meghalt! Akármennyi pozitív kiabálás sem fogja félrevezetni Istent, ha nem engedelmesség és Őbelé vetett bizalom alapján cselekszünk, és nem hiszünk „a szívünkben", ahogy Jézus mondta.
Bibliai példák sokasága nem illik bele ebbe „a csoda a te szádban van" formulába. Dávid is tett negatív megvallásokat is - „egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt" - és mégsem így lett, mint tudjuk!
Célunk azonban nemcsak annyi, hogy az ilyen formula-hittel kapcsolatos fenntartásainkat megfogalmazzuk, hanem hogy rámutassunk: mindig a hit az, ami működik, bármilyen formában jelentkezzen is. A felfedezéseiket és újításaikat propagálók elméleteik alátámasztásául mindig számos bizonyságot hoznak. Én ezeket nem is kérdőjelezem meg, de az biztos, hogy nem a különböző technikák és tanítások vezetnek sikerre, hanem a mögöttük levő, Istenbe vetett hit. Isten nem fog ugrani, ha megnyomjuk a megfelelő gombot, vagy kimondjuk a megfelelő szavakat, viszont megtiszteli a hitünket - még akkor is, ha telve van sajátságos elkézelésekkel. Értelmes, beszédre képes lények lévén szükséges hitünket is értelmes szavakba öntenünk, de bármi legyen is a szó a szánkban vagy az ostobaság a fejünkben - Isten csak azt nézi, ami a szívünkben van!
Hit, csodás hit, az ígéretben hisz,
És kiáltja: Legyen meg!
