Az Efeszosziaknak írt levél 1:22-23-ban Pál egy második képet is mutat Isten népéről, itt a Földön. Azt mondja: „az egyháznak, amely, az ő [Krisztus] teste.”
A Korinthosziaknak írt levél 12:27-ben Pál kifejti ezt a témát: „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Különféle, a fizikai testről vett példát használ, hogy hangsúlyozza, mi mindannyian kölcsönösen egymástól függünk, és mindannyiunknak szükségünk van a másikra.
A legtökéletesebb és leghatározottabb kép az egyházról, mint Krisztus testéről, az Efeszosziak között adatott. Ez a legjelentősebb kép, ezért ebben a levélben Pál végig következetesen többes számban beszél a keresztényekről. Jóformán semmit sem mond az egyes keresztényeknek, vagy róluk.
Például az Efeszoszi levél 1:3-12-ben Pál a következőket mondja: Isten megáldott minket – kiválasztott minket – minket a maga fiává fogadott – a mi váltságunk – megismertetvén velünk az ő akaratának titkát – őbenne vettük az örökséget – hogy legyünk magasztalására az ő dicsőségének.
A levél hátralévő részének gondos olvasása megerősíti, hogy ez az üzenete a kezdetétől a végéig. Nincsen egyetlen ígéret sem, és nincsenek imák az egyesek számára. Csupán az utolsó hat versben van egy rövid kivétel: Pál azzal zárja a levelet, hogy különleges imát kér saját magáért.
Ez a Krisztus közös testére irányuló összpontosítás az Efeszosziaknak írt levél 6:10-18-ban éri el tetőfokát, ahol Pál a szellemi hadviselésünkről beszél. A tizenkettedik versben minden kulcs kifejezés többes számban szerepel – mind azok, amelyek Isten népére vonatkoznak, és azok is, amelyek a velük szemben álló erőkre: tusakodásunk fejedelemségek, hatalmasságok, ez élet világbírói, gonoszság szellemei ellen van.
A szellemi hadviselést tehát nem egyének közti konfliktusként ábrázolja, hanem egy szemben álló hadseregek közt zajló hatalmas háborúkként. Itt nincs helye annak, hogy „magányos farkasok” egyéni céljaikat kövessék. A győzelemhez szabályozott és összehangolt cselekvésre lesz szükség Isten népe részéről, együtt munkálkodva egyetlen test tagjaiként. Ez fegyelmet követel, és az igei tekintélynek alárendelés készségességét.
Növekvő törvénytelenség közepette
A jelenlegi korszak lezárásának egyik jellemzője – amire Jézus a tanítványait figyelmeztette – a törvénytelenség előretörése. „És mivelhogy a gonoszság [törvénytelenség] megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24:12) Jézus jelezte, hogy sok keresztényt megfertőz majd ez az általánosan elterjedt törvénytelenség és ennek eredményeképpen szeretetük kihűl Isten és a népe felé.
A törvénytelenség lényege a tekintély elutasítása. Ez nyilvánvaló jellemzőjévé vált a jelenkori kultúrának. Széles körben elterjedt megvetés övez bármely szabályt vagy előírást, amely akadályozza az egyes személyek egyéni szabadságát. Az emberek igen erélyesek saját „jogaik” érvényesítésében, míg igen vonakodnak elismerni ezzel összhangban a felelősségüket. Ennek időnként anarchiával határos következménye van. Nekünk keresztényeknek őrizkednünk kell az ilyen fajta hozzáállástól. Elvárható, hogy kimutassuk tiszteletünket a törvényes világi hatóság felé.
De mindenekelőtt ápolnunk kell, és fent kell tartanunk a tisztelet és engedelmesség hozzáállását Isten, az Atyánk, és Jézus a Megváltónk felé. Ez egyértelmű lesz Isten igéje, a Szentírás felé tanúsított tisztelettel és engedelmességgel összhangban lévő hozzáállásból.
A János evangéliuma 14:23-24-ben Jézus azt mondja: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédeimet... Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet.” Jogot formálhatunk arra, hogy szeressük Istent, és mondhatunk hosszú és ékesen szóló imákat, vagy hirdethetünk igét hosszú és ékesen szóló prédikációkban, de végső soron nem tiszteljük, és nem engedelmeskedünk Istennek jobban, mint amennyire tiszteljük és engedelmeskedünk az igéjének. Az általánosan elterjedt törvénytelenség közepette az a legjobb mindegyikünk számára, ha újra megerősítjük a fenntartás nélküli és teljes alárendeltségünket a Szentírás tekintélyének. „A teljes írás Istentől ihletett...„ (2Tim 3:16)
Fordította: Marton Katalin
