Az isteni gyógyítás teológiája 2.

A SZENTSÉG-MOZGALOM azt tanította, hogy a bűn legyőzéséhez szükséges erőt a Szent Szellemnek a hívőben munkálkodó ereje biztosítja. Ezért rendkívül nagy hangsúlyt helyeztek a Szent Szellemmel való személyes közösségre. A szentség és a keresztény tökéletesség a Szent Szellemmel való teljesség gyümölcse. Ezért az 1850-es években Palmer a keresztényi tökéletességnek és szentségnek „a Szent Szellemmel és tűzzel való megkeresztelkedés", az „erővel való felruházás" és a „pünkösdi keresztség" elnevezéseket adta.

Szerinte e keresztség egyik legjelentősebb megtapasztalása az erő jelenléte. Palmer hangsúlyozta hogy minden hívő kiváltsága, hogy elfogadja és használja ezt az erőt. Palmer érezte, hogy a gyógyító- és a szentség mozgalom a Szent Szellem kiáradásának középpéntjában áll, és azt tanította, hogy a Szent Szellem kitöltetésének kezdeti szakaszához hasonlóan, a pünkösdi áldás pünkösdi erőt hoz magával. Feltevését a Csel 1,8-ra alapozta, amely azt mondja: "mert vesztek erőt minekutána a Szent Szellem eljő reátok".

Felhívta a figyelmet arra is, hogy minden hívő örökségébe be­letartoznak a Szent Szellem aján­dékai, mint pl. a prófétálás és a gyógyítás. Miután felismerték, hogy az Apostolok Cselekedeteiben leírt pünkösdi erő ma is elérhető minden hívő számára, logikus lépés volt az ezzel járó szellemi ajándé­kok és az azokat kísérő termé­szetfeletti jelek elfogadása. Sok hí­vő tapasztalt meg csodálatos gyógyulásokat a Szent Szellem kitöltetésének megnyilvánulásaiként azáltal, hogy a Szent Szellem újra munkálkodni kezdett a hívők életében. A szentség mozgalmat mindenkor a gyógyításba vetett hit és annak bizonyságai kísérték.

Azonban vita folyt arról, hogy a gyógyulás ugyanolyan mértékig része-e a megváltásnak, mint az üdvösség. Néhányan nem fogadták el azt, hogy a megváltásban a gyógyulás egyenrangú a bűnbocsánattal. Mások azonban azt a véleményt támogatták, hogy a gyógyítás a Jakab 5,14-16 szerint mindig is az Egyház szolgálatához tartozott, és az egyházi szolgálat előírt eleme.

"14 Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében.
15 És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki.
16 Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése."

Hangsúlyozták, hogy a gyógyu­lások száma növekedne, ha a ke­resztények felnőnének az Újszövetségben meghatározott szent élet szintjére. A Szentség Gyüleke­zetek némelyike még radikalizálódta is a tanítást azzal, hogy véleményük szerint az orvostudomány vagy az orvosok bármilyen igénybevétele a gyógyító Krisztusba vetett hit hiányát mutatja. Számos szentség-vezető azonban felemelte a szavát ezek ellen a szerintük túl­zóan fanatikus megnyilvánulások ellen, és arra figyelmeztettek, hogy a túlzások elfordíthatják az embe­reket a gyógyítás evangéliumától.

Az 1894 előtti csoportok radiká­lisnak bizonyultak az isteni gyó­gyításról vallott nézeteik tekinteté­ben. A gyógyszereket az orvosok által a hitetlenek számára készített méregnek, a keresztény orvosokat pedig gyengének vagy egyenesen elveszettnek tartották. Ezek mellett a csoportok mellett azonban a Szent Szellem sem tett bizonyságot, mivel rövid időn belül eltűntek az ébredés élvonalából.

ELISABETH MIX a gyógyító mozgalom egyik fontos alapelvét fogalmazta meg: a betegek ne csak hitben imádkozzanak, hanem cselekedjenek is a hitük szerint. Úgy cselekedjenek, mint akik valóban hiszik azt, amit megvallottak.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.