2016. július 7., csütörtök

John Arnott - Isten szeretete: mindennek az alapja 3.

A tantételek nem helyettesíthetik a szerelmet

Óriási kijelentésként hatott számomra néhány évvel ezelőtt, amikor rádöbbentem, hogy a keresztény hit lényege a szerelem, „romantika", intim közösség. Addig úgy gondolkodtam: az a lényeg, hogy meg­értsük az igazságot és világos tantételeink legyenek. Ha el tudnánk jutni a tanításnak arra a tisztaságára, ami a korai Egyházban megvolt, azzal automat­ikusan jönne Isten jelenléte és ereje, vélekedtem. Az­tán rájöttem, hogy a korai Egyház tantételeinek rendszere sem állt össze tökéletesen.

Pálnak nyilvánosan meg kellett dorgálnia Pé­tert, aki nem tudta eldönteni, vajon alávesse-e magát a zsidó törvénynek, avagy tekintse szabadnak ma­gát tőle (Gal 2,11-14). Sok vita volt a körülmetélkedés és a különféle étkezési rendszabályok körül is, és a korai Egyház tagjaiban számos kérdés merült fel több olyan témával kapcsolatosan, mint például, hogy a pogányok üdvözülhetnek-e. Ők sem voltak doktrinálisan teljesen kiforrottak. Vajon miért van a világon manapság is annyiféle felekezet? Azért, mert az emberek úgy gondolják, az ő tanrendszerük helyesebb, mint a többieké. Ebben az egészben azon­ban nem sok teret kap a szeretet. És egyáltalán: mit jelent az, hogy tiszta tanítás?

Isten szeretet. Ez a tiszta tanítás. Ez az igazság.

Senki ne értsen félre. A Krisztus Jézusban ki­nyilvánított igazság rendkívül fontos. Ez az az igazság, amely megszabadít (Jn 8,32). Ha azonban szeretet nélkül kívánunk szert tenni az igazságra, nem leszünk képesek megtartani az igazságot (I.Jn 4,8;16).
Próbáljuk szavakkal a lehető legjobban leírni Istent: szent, mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő. Mindez nagyon teologikusan hangzik, de vajon eljut-e a szívünk mélyéig?

Isten szeretet. Ő a mi Csodálatos Tanácsosunk, a mi Örökkévaló Atyánk, aki soha el nem hagy, sem el nem feledkezik rólunk (Ésa 9,6). És Ő - maga az Atya - szeret bennünket (Jn 16,27). Múlhatatlan szeretete irántunk soha meg nem rendül (Ésa 54,10). Jézus a megtört szívek bekötözője, a gyászolók vigasztalója, Ő az, aki ékességet ad a hamu helyett, örömet a gyász helyett és dicséretet a csüggedés helyett (Ésa 61,1-3). Ő maga a szeretet, és személyesen, szívből akar szeretni minket.

Jézus „romantikus" kapcsolatra, mély, bensősé­ges közösségre invitál minket. Jézusba szerelmesnek lenni: ez fontosabb, mint a tiszta, tökéletes tantéte­lek. Ahogy növekszünk Krisztusban, a tantételeink változhatnak, hiszen reményeink szerint egyre éret­tebbekké válunk és egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. Ha azonban mindig csak a tantételeink tökéletesítésére törekszünk, anélkül, hogy bőségesen merítenénk a kegyelem és a szeretet forrásából, előbb-utóbb csak farizeus törvénykezők leszünk, akik szüntelen harcban állnak egymással.

Én azt látom, hogy amikor Isten Szelleme meg­ragad egy embert, nem számít, hogy milyen egyház vagy felekezet tagja az illető. A mi gyülekezetünk­ben katolikusok, anglikánok, pünkösdiek, baptisták, metodisták vagy az Egyesült Egyház tagjai egyaránt megfordulnak. A Szent Szellemnek nem ez a legfon­tosabb. Ő mindenkit megérint, akit akar. Ő az egység egyetlen igazi forrása. Ő tesz képessé arra, hogy megőrizzük önálló arculatunkat anélkül, hogy meg­törjük a közösséget. Az Ő egysége a kapcsolaton alapszik, nem az egyformaságon vagy a kiegye­zésen.

Az összejöveteleinket látogató emberek jelentős része kijelentést vesz Isten szeretetéről. Ezt kereste a Buckingham házaspár is - korábban mindketten jó ideig pásztorként szolgáltak -, amikor Washington­ból felkerestek bennünket 1994 szeptemberében. Eleanor, a feleség később ezt írta levelében: „Már hosszú ideje az a kiáltás volt a bensőmben, hogy szeretném Istent teljes szívemből szeretni, de min­dig éreztem valami akadályt."

A feleségem, Carol mindkettőjükért imádko­zott. Ami ezután történt, arról Eleanor így számolt be: „Miközben (rángatózva) a földön feküdtem, lát­tam és éreztem, ahogy az élet és a szeretet folyója Isten trónjától beárad az életembe, majd ismét visszatér Jézushoz, de közben mindkét oldalon együttérzés és szeretet ágazik ki belőle. A szívemben lévő kiáltás meghallgatásra talált, és akkor értettem meg életemben először, mit jelent az, hogy szeretni Jézust, mert ő előbb szeretett engem."

Eleanor tehát látta, érezte, tapasztalta Isten szeretetét. A legalapvetőbb kérdésről van szó: mélyen beleszeretni Jézusba.