A tantételek nem helyettesíthetik a szerelmet
Óriási kijelentésként hatott számomra néhány évvel ezelőtt, amikor rádöbbentem, hogy a keresztény hit lényege a szerelem, „romantika", intim közösség. Addig úgy gondolkodtam: az a lényeg, hogy megértsük az igazságot és világos tantételeink legyenek. Ha el tudnánk jutni a tanításnak arra a tisztaságára, ami a korai Egyházban megvolt, azzal automatikusan jönne Isten jelenléte és ereje, vélekedtem. Aztán rájöttem, hogy a korai Egyház tantételeinek rendszere sem állt össze tökéletesen.
Pálnak nyilvánosan meg kellett dorgálnia Pétert, aki nem tudta eldönteni, vajon alávesse-e magát a zsidó törvénynek, avagy tekintse szabadnak magát tőle (Gal 2,11-14). Sok vita volt a körülmetélkedés és a különféle étkezési rendszabályok körül is, és a korai Egyház tagjaiban számos kérdés merült fel több olyan témával kapcsolatosan, mint például, hogy a pogányok üdvözülhetnek-e. Ők sem voltak doktrinálisan teljesen kiforrottak. Vajon miért van a világon manapság is annyiféle felekezet? Azért, mert az emberek úgy gondolják, az ő tanrendszerük helyesebb, mint a többieké. Ebben az egészben azonban nem sok teret kap a szeretet. És egyáltalán: mit jelent az, hogy tiszta tanítás?
Isten szeretet. Ez a tiszta tanítás. Ez az igazság.
Senki ne értsen félre. A Krisztus Jézusban kinyilvánított igazság rendkívül fontos. Ez az az igazság, amely megszabadít (Jn 8,32). Ha azonban szeretet nélkül kívánunk szert tenni az igazságra, nem leszünk képesek megtartani az igazságot (I.Jn 4,8;16).
Próbáljuk szavakkal a lehető legjobban leírni Istent: szent, mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő. Mindez nagyon teologikusan hangzik, de vajon eljut-e a szívünk mélyéig?
Isten szeretet. Ő a mi Csodálatos Tanácsosunk, a mi Örökkévaló Atyánk, aki soha el nem hagy, sem el nem feledkezik rólunk (Ésa 9,6). És Ő - maga az Atya - szeret bennünket (Jn 16,27). Múlhatatlan szeretete irántunk soha meg nem rendül (Ésa 54,10). Jézus a megtört szívek bekötözője, a gyászolók vigasztalója, Ő az, aki ékességet ad a hamu helyett, örömet a gyász helyett és dicséretet a csüggedés helyett (Ésa 61,1-3). Ő maga a szeretet, és személyesen, szívből akar szeretni minket.
Jézus „romantikus" kapcsolatra, mély, bensőséges közösségre invitál minket. Jézusba szerelmesnek lenni: ez fontosabb, mint a tiszta, tökéletes tantételek. Ahogy növekszünk Krisztusban, a tantételeink változhatnak, hiszen reményeink szerint egyre érettebbekké válunk és egyre közelebb kerülünk az igazsághoz. Ha azonban mindig csak a tantételeink tökéletesítésére törekszünk, anélkül, hogy bőségesen merítenénk a kegyelem és a szeretet forrásából, előbb-utóbb csak farizeus törvénykezők leszünk, akik szüntelen harcban állnak egymással.
Én azt látom, hogy amikor Isten Szelleme megragad egy embert, nem számít, hogy milyen egyház vagy felekezet tagja az illető. A mi gyülekezetünkben katolikusok, anglikánok, pünkösdiek, baptisták, metodisták vagy az Egyesült Egyház tagjai egyaránt megfordulnak. A Szent Szellemnek nem ez a legfontosabb. Ő mindenkit megérint, akit akar. Ő az egység egyetlen igazi forrása. Ő tesz képessé arra, hogy megőrizzük önálló arculatunkat anélkül, hogy megtörjük a közösséget. Az Ő egysége a kapcsolaton alapszik, nem az egyformaságon vagy a kiegyezésen.
Az összejöveteleinket látogató emberek jelentős része kijelentést vesz Isten szeretetéről. Ezt kereste a Buckingham házaspár is - korábban mindketten jó ideig pásztorként szolgáltak -, amikor Washingtonból felkerestek bennünket 1994 szeptemberében. Eleanor, a feleség később ezt írta levelében: „Már hosszú ideje az a kiáltás volt a bensőmben, hogy szeretném Istent teljes szívemből szeretni, de mindig éreztem valami akadályt."
A feleségem, Carol mindkettőjükért imádkozott. Ami ezután történt, arról Eleanor így számolt be: „Miközben (rángatózva) a földön feküdtem, láttam és éreztem, ahogy az élet és a szeretet folyója Isten trónjától beárad az életembe, majd ismét visszatér Jézushoz, de közben mindkét oldalon együttérzés és szeretet ágazik ki belőle. A szívemben lévő kiáltás meghallgatásra talált, és akkor értettem meg életemben először, mit jelent az, hogy szeretni Jézust, mert ő előbb szeretett engem."
Eleanor tehát látta, érezte, tapasztalta Isten szeretetét. A legalapvetőbb kérdésről van szó: mélyen beleszeretni Jézusba.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
