A hit mindenképpen ajándék. Isten munkája (Jn 6,29). Pál az 1.Korintus 13,2-ben a hit ajándékára vonatkoztatja azt, amikor Jézus hegyeket megmozgató hitről beszélt: „Ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről..." Mint már korábban is rámutattunk, maga Jézus sem mozgatott hegyeket a hit ereje által, viszont azt olvassuk, hogy „hit által értjük meg hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő". (Zsid 11,3) A hit tehát a láthatatlan valósághoz kötődik.
A hegyeket megmozgató hitet a Szentírás is mint rendkívülit kezeli. Minden ajándék a Szent Szellem megnyilvánulása, amint láttuk, így ez a fajta hit is Isten természetfeletti erejének ismérveit hordozza magán. Ez tehát az ajándék: a Szent Szellem beavatkozása által létrejött hit. Hiábavaló dolog a gyülekezeteket arra biztatni hogy hitüket ezen a szinten gyakorolják. A hegyeket megmozgató hitre nem lehet „eljutni". Ez olyan, mint annak a bizonyos walesi öregasszonynak az esete, aki azért imádkozott, hogy a közelében magasodó és őt a kilátásban akadályozó hegy mozduljon odébb. Másnap, mikor felkelt és látta, hogy a hegy még mindig ott van, így sóhajtott: „Pedig úgy szerettem volna!" A hit nem valamiféle törekvés, erőlködés vagy koncentrálás terméke. Nem erőkifejtés, hanem nyugalmi állapot.
Egyszer az ausztráliai Perthben prédikáltam, ahol az Entertainment Centre zsúfolásig telt nagytermében 8 ezer ember gyűlt össze, hogy csodát lásson. Én hittel ki is jelentettem, hogy nem fognak csalódni. Leültem az emelvényen, és így imádkoztam: „Uram, mi lesz a ma esti kulcs-csoda?" A Szent Szellem azt suttogta bensőmben: „Nézd, ott bal kéz felől az a tolókocsis hölgy ma este meg fog gyógyulni". A bizonyosság melege járt át. Meg fog gyógyulni! Ez volt a hit ajándéka.
Mikor felálltam, mindenki hallatára elmondtam, mit helyezett a Szent Szellem a szívemre. Odamentem a hölgyhöz is, és ott mindenki előtt megkérdeztem:
- Kedves hölgyem, tud ebben hinni? - Nagyon megrémült, és arcát a karaiba temette. A szívemben azonnal tanácskozni kezdtem az Úrral:
- Uram, ez a nő nem is hiszi!
Az Úr ezt válaszolta:
- Ez most nem számít! Ma este nem az ő hitének, hanem a te hitednek kell működni!
- Köszönöm, Uram! - válaszoltam.
Éppen akkor érkezett meg a nemzeti tévétársaság stábja. Elmondtam az üdvösség üzenetét, majd így szóltam a nézőközönséghez:
- És most itt a megfelelő pillanat. Odamegyek, és imádkozom azért a hölgyért, hogy meggyógyuljon!
Úgy is tettem, s végül ezt mondtam:
- Kelj fel a Jézus nevében!
A hölgy úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. Járni? Olyan nincs! Aztán mégiscsak megpróbált felállni, de nagyon bizonytalan volt, én azonban hittem Istennek és bátorítottam:
- A Jézus nevében, járj!
Hirtelen Isten ereje átjárta még a csontjait is. Egy nagyot ugrott, majd futni kezdett, miközben az egész terem zengett, ahogy 8 ezer ember dicsérte és csodálta Istent. A tévéstábnak sikerült az egész jelenetet rögzítenie.
Ez a hölgy csontritkulásban szenvedett, és már mindenki lemondott arról, hogy valaha is járni fog. Ami azonban embernek lehetetlen, Istennek lehetséges! Két évvel később újra láttam, és még mindig tökéletesen egészséges volt. Ami hitből van, az örökkévaló!
