John Arnott - Isten szeretete: mindennek az alapja 2.

Honnan tudhatjuk, hogy Jézus valóban szeretetteljes kapcsolatot kíván létesíteni velünk? Figyeljük meg, mit üzen az Efézusban élők gyülekeze­tének:

„Tudom a te dolgaidat és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szen­vedheted, és megkísértetted azokat, akik apos­toloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; és terhet viseltél, és béketörő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el."
(Jel 2,2-3)

Ez egy nagyon serényen munkálkodó gyülekezet volt, igaz? Jézus meg is dicséri őket jó cselekedeteikért, kemény munkájukért és kitartásukért. Nagyszerűen leleplezték a hamis prófétákat és a gyülekezetükön belüli egyéb gonoszságokat. Szá­mos nehézségen mentek át anélkül, hogy eltántorodtak vagy belefáradtak volna. Micsoda gyüleke­zet! Minden megvolt benne. Sokan szeretnénk egy ilyen gyülekezet tagjai lenni, nem?

„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad." (4. vsz.)

Jézus arra figyelmezteti őket, hogy nagyszerű tetteik mellett észrevétlenül elhagyták - elhanyagol­ták, elveszítették - az első szeretetet, az őfelé irá­nyuló szeretetüket.

„Emlékezz vissza arra a magaslatra, ahon­nan leestél!" (5. vsz. - az angol fordítás alapján)

Jézus emlékezteti az efézusi hívőket, hogy egykor a szerelem költőien romantikus magaslatain jár­tak, mára azonban ehhez képest igen mélyre süllyedtek. Egykor bolondulásig szerelmesek voltak belé, mostanra viszont egyszerűen csak neki dolgoz­nak. A megoldás?

„Térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (2:5)

Ez az utóbbi alternatíva számomra nem túlsá­gosan vonzó. Akik nem fordulnak vissza Jézushoz mint első szerelmükhöz, azok attól a kevés világos­ságtól is megfosztatnak, amijük még maradt.
Isten nem a munkáinkban és az érdemeinkben gyönyörködik; neki csak az okoz gyönyörűséget, ha szerelmesek vagyunk belé. Akkor persze megint úgy fogunk munkálkodni érte, mint annak idején, amikor beleszerettünk. Semmi kétségem nincs afelől, hogy azok, akik szerelmesek Jézusba, képesek felülteljesíteni másokat. Mindennek a kulcsa a szeretet.

Isten elsősorban a szív indulatát vizsgálja, nem csupán a kéz tetteit.
Hadd hozzak egy gyakorlati példát! Mit szólnál hozzá, ha szíved választottja házassági ajánlatodra így válaszolna: „Rendben van, hozzád megyek. De ezekbe az érzelmi kérdésekbe ne bonyolódjunk bele! Egyáltalán nem szeretném, ha megölelnél vagy megcsókolnál vagy ilyesmi. Maradjunk a gyakorlati dolgoknál! Dolgozni fogok neked, pénzt keresek, rendben tartom a házat és a gyerekeket és minden mást, de eszedbe se jusson megcsókolni vagy intim módon közeledni hozzám!"

Biztos vagy benne, hogy feleségül vennéd ezt a hölgyet? Biztos vagy benne, hogy ilyen házastársat szeretnél? Nem hiszem. És Jézus sem ilyen me­nyasszonyt szeretne. Neki olyan menyasszony kell, aki szereti, és azért szolgálja Őt, mert szereti.