Reinhard Bonnke - Hit 6.

A hit ajándéka a helyi gyülekezetben

Ha az olyan nagy emberek, mint Mózes és Illés vagy éppen George Müller és Smith Wigglesworth legendássá vált alakjára nézünk, hajlamosak vagyunk magunkat na­gyon kicsinek látni. Ezekben a személyekben azonban önmagukban nem volt semmi rendkívüli. "Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű". Isten emelte fel őket, hogy a maguk idején olyan megbízásokat teljesítsenek, melyekhez egyértelműen az Isten által nekik adományozott bátor hit ajándékára volt szükség. Istenben való merészségük az egész világgal szemben kihívást jelentett.

Most jutottunk el a kérdés lényegéhez. Mi tehát a hit ajándéka? Amennyire lehetséges, megpróbálkozunk egy gyakorlati definícióval. A hit ajándéka a Szent Szellemnek az a megnyilvánulása, amely az Isten által elénk helyezett különleges feladathoz különleges hitet oszt meg velünk. Nem az számít, hogy a feladat kicsi vagy nagy - a hit ajándékát mind­azok megkapják, akiknek az előttük álló isteni feladathoz erre van szükségük.

Folyamatosan hallani egész nemzeteket megmozgató, sőt a világot megrengető hit embereiről. De miért csak ők? Valóban létezik egy privilegizált kisebbség? Az igazság az, hogy aki csak cselekszi Isten akaratát, akár hatalmas, akár korlátozott méretekben, ugyanerre az erőforrásra támaszkodhat. Ha a nyelveken szólás vagy a prófécia ajándékai elérhetők számunkra, saját városunk vagy falunk gyülekezetében, miért engedünk annak a kisebbrendűségi érzésnek, hogy a többi ajándék csak az élenjáró vezetők kiváltsága volna? Ahogy egy ajándék, úgy a többi is elérhető Isten akarata szerint.

Ahol az Egyház jelen van

Minden ajándék, beleértve a hit megnyilvánulását is, helyi gyülekezeteknek adatott. A korintusi gyülekező például Pál tanúbizonysága szerint „semmi kegyes ajándék nélkül nem szűkölködött". (lKor 1,7) Annyi bi­zonyos, hogy Korintusban soha senki nem mozgatott hegyeket, és nem is tépett ki hit által fákat, hogy a tengerbe plántálja őket, a hit ajándéka mégis működött náluk, saját körülményeik és helyi problémáik közepette. A szellemi ajándékok nem egyes világvezetők vagy az úgy­nevezett „világméretű egyház" jeles képviselőinek kizárólagos felszereléséhez tartoznak.

Ezen a ponton érdemes rövid kitérőt tenni, hogy két tényt leszögezzünk. Az első, hogy az „egyház" szó voltaképpen gyűlést vagy gyülekezetet jelent (görögül ekklészia), és a Bibliában mindig ilyen értelemben szerepel. A leghalványabb utalás sincs benne bármiféle hivatalos tagságra, és az ilyen ismeretlen is volt a korai Egyház idején. A második, hogy az egyetemes - vagy katolikus­ - egyház fogalma nem szerepel az Újszövetségben. Krisz­tus teste mindig helyi jellegű!

Az Egyház kezdetén előfordult, hogy egy városban több házban is volt Egyház, más szóval gyülekezet. Ha ezek mind egybegyűltek, azt is ugyanígy Egyháznak - értsd: gyülekezetnek - nevezték. Manapság szokás pél­dául „az anglikán egyházról" beszélni, de minden egyes helyi közösség, ha istentiszteletre összegyűl, ők a gyülekezet, azaz az Egyház. A metodista egyház gyűjtőnév a világszerte élő metodisták számára, és ez jól is van így. A valóságos ekklészia azonban ott található, ahol az újjászületett metodisták összegyűlnek.

Semmiféle utalás nincs a Szentírásban arra, hogy az egy városban élő keresztényeknek egy gyülekezethez kellene tartozniuk. Van ugyan szó az Efézusban vagy a Filippiben található gyülekezetről, ez azonban a leggyengébb alapnál is kevesebb annak alátámasztására, hogy egy városban vagy faluban, vagy olyan helyeken, mint Hackney vagy Brooklyn, csak egy gyülekezetnek szabad lennie. Persze, ha mi ezt így akarjuk, az rajtunk áll! Isten nem avatkozik bele, hogy mit hogyan szervezünk. Ő inkább bölcsességet ad arra, hogy a keresztény közösségeket a gyakorlati célszerűség jegyében tudjuk megszervezni, akár független, akár felekezeti formában. A lehető legjobb minta kidolgozása az Újszövetség lezárásakor még tartott.

Isten mindenféle felállásban meg tud bennünket áldani. Mikor az evangélizációs kampányainkat az adott város minden keresztény gyülekezete támogatja, ezek a közösségek együttvéve az Egyház. Egy szép napon majd, mikor minden hívő felemeltetik a földről, hogy örökké Krisztussal legyen, ez a Krisztushoz való összegyülekezés lesz az egyetemes Egyház, amikor mindnyájan egyek leszünk Krisztusban.