Az egyik fő terület, ahol Istennek valamint az igéjének alárendeltségünk próbára lesz téve, az a személyes kapcsolataink területe. Jézus néhány igen szigorú szabályt állapított meg.
A másoknak megbocsátásra vonatkozóan, például a Márk evangéliuma 11:25-26-ban azt mondja: „És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Megismétli – annak a mintaimának a végén, amit Jézus tanított a tanítványainak, a Máté evangéliuma 6:9-13-ban, hozzáfűzve egy megjegyzést: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Mindig meg kell emlékeznünk arról, hogy a másik embernek megbocsátás nem az érzelmek kifejezése, hanem az önfegyelem cselekedete. Ezért mi alárendelhetjük magunkat a Szent Szellemnek, aki „az erőnek és szeretetnek és józanságnak [önfegyelemnek; NIV fordítás alapján – a ford]” szelleme. (2Tim 1:7)
Az önfegyelem szintén szintén szükséges ahhoz a fajta magatartáshoz, amit Pál mond az Efeszosziaknak írt levél 5:21-ben: „Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.” Ez a kölcsönös engedelmeskedési magatartás a kulcs a helyes kapcsolatokhoz az otthonokban és az egyházban egyaránt.
Azok a keresztények, akik elutasítják a másiknak megbocsátást vagy az egymásnak engedelmeskedést ellenszegülnek a Szentírásnak. Problémáik gyökere a törvénytelenség. Megnyitották magukat a körülöttük lévő világban uralkodó szellemnek. Ez szükségszerűen támadhatóvá fogja tenni őket a gonosz angyalok előtt, akik a magasságban lévő könyörtelen ellenségeik.
Három megalkuvást nem tűrő követelmény
Szembesültünk három területtel, amelyről a Szentírás világosan kijelenti, hogy Isten megalkuvást nem tűrő követelménye, amely minden keresztényre vonatkozik. Az első, hogy tiszteljük Krisztus tekintélyét, amely minden egyes helyi gyülekezeten belül és általuk működik. A második a megbocsátás mindenkinek, aki megsértett vagy megbántott minket. A harmadik az engedelmesség magatartása minden keresztény testvérünk felé.
Az engedelmesség ezen a három területen a keresztények számára igei tekintélyből fakadó fedezetet biztosít, ami megvédi őket a magasságban található sátáni angyalok támadásaitól. Ennek ellenkezője, az engedetlenség, elkerülhetetlenül ilyen támadásoknak teszi ki a keresztényeket.
Ez a levél személyes, mély meggyőződésemből született. Krisztus testében sok év alatt tapasztaltak alapján meg vagyok róla győződve, hogy a Szentírás e három követelményével szembeni engedetlenség következményei a szélsőségig tragikusak lehetnek. Azt gondolom, ez a fő oka annak, hogy az Úr sok kiváló és odaszánt szolgája válik áldozattá. Azért imádkozom, hogy az Úr adja mindannyiunknak, hogy megújuljunk a tiszteletben Krisztus saját tekintélye által felruházott egyháza felé, és hogy újítsa meg mindannyiunkban a megbocsátás és engedelmesség magatartását.
Következő levelemben a szellemi hadviselésünk fegyvereivel fogok foglalkozni.
A Mester szolgálatában, üdvözlettel!
Derek Prince
Fordította: Marton Katalin
